"Szeretlek, mert olyan kis bolond vagy, és ez annyira jól áll neked. Imádom ezt benned. De nem vagyok szerelmes beléd." Ezek után legyen az embernek boldog karácsonya... "Jobbat érdemelsz nálam." Hát köszi, és igen, ebben teljesen igazad van.
Momentán úgy vágok neki az újévnek, ahogy kezdtem. Egyedül, mint a kisujjam. Nem mondom, hogy lelkileg nem visel meg. Mert igen, nagyon is rossz kedvem van, és leginkább ezt nem akartam. De még mindig jobb így, mint szenvedni vki mellett a bizonytalanságban. Egy a gond, nem vagyok az a szingli tipus. Szóval semmi sem jó. És most kicsit mérges is vagyok, mert hová lett az a híres optimizmusom??? Fantasztikusak a hangulatingadozásaim.... Legszívesebben fúriaként tombolnék, annyira elégedetlen vagyok és utálok mindent és hisztis és dilis vagyok, de igazából nem tudnám konkrétan megmondani, hogy pontosan mi a bajom. Minden, de úgy igazán...
Inkább elteszem magam holnapra!

Hát öhmmm, a maradék karácsonyi sütik alattomosan sasolnak rám, és még alattomosabban egészen véletlenül becsusszannak a számba, este 11-kor... nemleszennekjóvége... nemleszennekjóvége........ feszül a gatyám, ami karácson yelőtt tökéletesen simult rám!!! Mondom én, hogy nem lesz ennek jó vége!

Hmmmm pogácsa. Momentán megveszek egy jó kis sajtos pogácsáért. HOgy mik vannak???? Sosem kívántam még ennyire egy pogácsát. Chipset igen, na de az más, mert ugye én a chipskirálylány... de hogy pogácsát??? :D

No igen, cseberből vederbe. Elhagytam a katonámat az exrendőrömért. Majd az exrendőröm ugyanazt a forgatókönyvet eljátszotta velem, mint a tavasszal. Tehát most megint egyedül vagyok, mondjuk úgy, két szék közt a pad alá kiváló esetét produkáltam cirka 1 hónap alatt. Hurrá. De megszűnt a bizonytalanság és én megkönnyebbültem. Ez viszont jó.
Amúgy lehetne már végre, hogy egy épeszű normális férfiember akadjon az utamba??? Köszi! Hálás lennék....

Minél inkább válaszokat akarok, annál nagyobb a hallgatás. Nem bírom megérteni, miért így működnek a férfiak... vesszőparipám, de ha A, akkor legyen A vagy B, de nem C, és nincs kertelés. És igen, én jobbat érdemlek nála, naná. Befejeztem az exekkel, még egyszer nem lépek ugyanabba a vödör szarba, ez egészen biztos!

újra itt

Régen írtam már. Nem volt kedvem. Talán majd most ismét. Hogy ha egyetlen szóval kellene jellemezni az életemet a lelkivilágommal egyetemben, akkor nagyon egyszerűen úgy fogalmaznék, KÁOSZ. Így csupa nagy betűvel. És ha most nagyon ügyes lennék meg varázsló, akkor óriási nagy pacákat ejtenék a betűk közé, mert az valamiért nekem olyan, mintha a KÁOSZon belül is még nagyobb káosz lenne, csupa kisbetűvel.

Tegnap este felhívott telefonon, hogy jóéjszakát kívánjon. Mivel már elmúlt éjfél, én rég aludtam. Iszonyú fáradt voltam, mert előtte este buliztam, és reggel 6-kor sikerült hazaérni... szóval csak pár mondatot beszéltünk. Alig emlékszem a szavaira, de arra tisztán, hogy majdnem elszólta magát. Az igazság az, hogy sokat beszélgettünk már a szerelemről, de a szerelmi vallomás eddig még váratott magára. Tudtam, éreztem, és ő is mondta, hogy úgy érzi, felszállt egy száguldó vonatra, ami meg sem áll, és repíti a szerelem felé. (Nahát, hogy miket nem mond!!!) És ez neki jó, és nem akarja megállítani azt a vonatot. (Na hát én sem, elhihetitek!)
Szóval az este úgy búcsúzott el tőlem a telefonban, hogy "Aludj jól, szia szere...... na mindegy, szóval ölelnélek, aludj jól"... stb Tehát én ezt olybá veszem, hogy azt akarta mondani, szia szerelmem!!!! :)))) Na persze úg yköszöntem el tőle, mintha ezt a kis malőrt meg sem hallottam volna, mert ugye nagy játékos vagyok! :))) Ma reggel pedig úgy döntöttem, okos leszek, és felhívtam azzal az átlátszó dumával, hogy arra emlékszem, hogy beszéltünk, de hogy miről, azt nem tudom, mert annyira fáradt voltam. Úgy tűnik bevette. Mondjuk nem volt nehéz, mert kb 1 percet beszéltünk, és a felére tényleg nem is emlékszem, mert szinte nem voltam magamnál. A lényegre viszont emlékszem, és ez az én titkom marad! :D Szóval hát mégsem közömbös irántam!!! :D

Mostanában valahogy nehezemre esik ide írni. Nem is tudom. Sok minden van, leginkáb munka. Ami a pasikat illeti, nos igen, megvan a katonám, randizgatunk, alakul a dolog, de nem győzök rá még mindig várni! Hát ez már mindig így lesz? Semmit sem utálok jobban, mint várni. Úgy látszik, valamire nagyon meg akar tanítani az élet, hogy folyton ilyen várós kihívások elé állít.... :) Igen, persze, tudom én, türelmetlen vagyok, ezt már számtalanszor a fejemhez vágták. Tisztában vagyok vele. De ha egyszer annyira, de annyira szeretném megölelni, hozzá bújni, a nap minden percében a kezét fogni... hogy a fenébe várjak így napokat??? Mert hogy erről van szó. Kb 3-4 naponta tudunk találkozni. És ha végre összejön, akkor is késő este. Ettől megőrülök. Arról nem is beszélve, hogy őrülten hiányoznak a beszélgetéseink. Amikor kint volt, tőlem több ezer kilóméter távolságra, minden nap jutott időnk egymásra, órákon keresztül beszélgettünk. Olyan kis édes kis semmiségekről, meg az élet nagy dolgairól, róla, rólam, arról, hogy feleségül vesz, és szülök neki 3 gyereket, a negyedikkel pedig egyszer majd jól meglepem, és hasonlók. Imádtam vele telefonon beszélgetni. Minden nap volt vmi, amivel megnevettetett, vagy meglepett. És most hogy itthon van, egyszerűen nincs egymásra időnk. Én rengeteget dolgozom, ő lót-fut, ügyeket intéz, a családjával és a barátaival van, akiket hosszú hónapok óta nem látott. És valahogy mellőzöttnek érzem magam. Számomra nagyon hosszú, másfél hónapot vártam rá, és most azt szeretném, hogy mindig velem legyen. De muszáj tudomásul vennem, hogy ez így nem megy. Továbbra is várni kell, pedig már az a több ezer kilóméteres távolság cirka 50-60 km-re csökkent, mégis olyan soknak tűnik. Ki érti ezt...

Hát ez vicces, megkaptam a villanyszámlát. Tájékoztatott a szolgáltató, hogy csökkentették az árakat. Megnéztem, kerek 60 forinttal kevesebb a számlám... :D
Egyébként elvagyok. Sikerült a nyár közepén megfáznom, taknyom-nyálam egybefolyik....
Mostanában sokat járok bulizni. Ragadnak a pasik, de egyik sem kell. Én nem tudom, mi van, de annyi hülye van!
Az igazság az, hogy megismerkedtem valakivel egy netes társkeresőn. Katona, külföldön szolgál, augusztus végén jön haza. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már alig várom, h végre átölelhessem. :) Sok a kérdés, a buktató, de nagyon vonzódom hozzá. Hát majd meglátjuk, h mi lesz, ha végre személyesen is tudunk találkozni. Egy biztos, várni fogom a reptéren!

A héten szabadságon vagyok, hazajöttem az anyuékhoz. Annyira jó! Kezdek teljesen kikapcsolni végre! Közben pasi a láthatáron, de ez bonyolult és nem publikus, így nem beszélhetek róla. 1 hónap múlva meglátjuk. Már nagyon várom!!!! Annyi bizonyos, az első randink a reptéren lesz! Te jó ég! :)

Tegnap este Bob Sinclair buli volt a Rióban. Hű meg ha! De hogy mennyi hülye ember van... félelmetes!

Most már tudom, hogyan kell a pattogatott kukoricából szenet varázsolni.... baszki, az egyetlen táplálékforrásnak is annyi.... nah, hát akkor rendeljünk! :D

Zorica szerbül annyit tesz, Hajnalka. :) Szerintem nagyon szép és romantikus!

Az úgy volt, hogy a gardrób közepén állva felsóhajtottam, hogy nincs egy rongyom se... és cirka 1 óra alatt vettem egy cipőt, egy nacit és egy felsőt, na meg kiegészítőket. Szóval a holnapi Balatonsoundra teljes a menetfelszerelés! :) Három fürdőruha a táskában, egy zsáknyi sminkcucc, legalább 3 pár cipő, mert ugye sosem lehet tudni, parfüm, rúzs. Körmeim kilakkozva, lábam epilálva. Márpedig én holnap bepasizok! :)

Nem mostanában volt ilyen pocsék szülinapom... este 10-ig dolgoztam.... semmi ünneplés, szinte szólni sem volt kedvem. Na mindegy.Majd a hétvégén bepótolom. Éljen a Balatonsound! :)

Na, vihar az volt, de tényleg. Ma este belecsapott a villám a hivatalba, hogy a villám vágja meg!!!! nekem meg elszállt az egész napi munkám.... nem kicsit megijedtem, úg yis mondhatnám, majd összepisiltem magam ijedtemben, akkorát dörgött és villámlott. A legszebb, hogy pont az irodánk fölé csapott be. Ez volt az égi jel.... értettem, fogtam.
Ex-Szakácsom fél órával a hazaérkezése után már hívott is. Nahát. N. nem jelentkezik, a munka meg... hát hagyjuk is.

Nagy baj az agybaj...

És tényleg így van. Egy közösségi oldal. Ex-Szakácsom, és sztem az új nője. Úgy 10 perccel ezelőtt. Azt hittem, hogy sírva fakadok és mellé olyan dühös lettem, hogy azt hittem, megfulladok a féltékenységtől. Jézusom, ez nagyon gáz.... mégis hogy jövök én ahhoz, hogy féltékeny merjek lenni, amikor 2 hónappal ezelőtt én voltam az, aki közölte vele, megismerkedtem valakivel, bocsi. Nah, ez nagyon durva, legszívesebben úgy felpofoznám magam, mint annak a rendje. Valami olyasmi érzés bukkant fel bennem, hogy nekem szabad, de neki nem. Még nem. Mármint ismerkedni, szerelmet találni. Hát ez gáz. Nem is tudok erre hirtelen mit mondani. Annyira durva, hogy saját magamon meglepődtem. Észhez kellene térni végre. Mégis mit képzelek én???? Ki vagyok???? Hogy jövök én ehhez????????? /FEJFALBAVER/ Na sürgősen húzzál Csigás aludni, befogd a szádat, verd ki az idiótaságokat a fejedből, szedd össze magad végre, mert megnyerted a szánalom.hu versenyt.... szánalmas és vérciki vagy Csigás. /sztem hiányzik egy kiadós hiszti egy hatalmas pofonnal megspékelve, "vihar" készülődik, érzem, remek..../

Tupperware

Hát nem mondom, drága, de nagyon jó. Nemrég kezdtem el rendelgetni ilyen termékeket. És eddig nagyon elégedett vagyok. Ma a takarításnál a törölgető ruhákat próbáltam ki. Ragyog minden, hihetetlen. Most tároló edényeket kértem. Sokan dícsérték, hogy légmentesen zárnak, és sokkal tovább eltart benne az étel, mint egyébként. Hát majd meglátjuk.

N. ma hajnalban elment nyaralni (tengerpartra csak pasik, kollégák, nagyon sokan, csúnya buli lesz 1 héten keresztül). Megígérte, hogy majd jelentkezik. Hát erre kíváncsi leszek. Most meg üvölt a rádióból a zenénk... éN KINYÍROM EZT AZ EMBERT! De azért még előtte jól lerohanom. Ennyi jár nekem és kész!

Tegnap este tesóval megnéztük a Szex és New York 2-t. Hát nem mondom, egy ilyen filmhez fel kellett öltözni! :) Úgy hogy szépen előhúztam a dögös cuccomat az új még dögösebb szandimhoz és bebillegtem a moziba. Útközben bezsebeltem a pasiktól egy csomó elismerő pillantást, és néhány plázacicától egy zsák irigységet. Hát nem mondom, jól éreztem magam!

Gyorsan elrepült ez a hét. Túlvagyunk a temetésen is. Holnaptól ismét munka. Nem akarok menni. Egyetlen egy valamit akarok, de az a vmi vmiért nem akar bejönni. Na ideje lesz kitakarítani végre a lakást és vele együtt a fejemet is...
Ide nekem azt a portörlő rongyot... amúgy nagggggggggyyyyyyyyyyon állat az új szandim! :)

Jelentem, lediplomáztam!!!!! :) Négyes lett. :) Iszonyú fáradt vagyok, megyek is aludni. Agyilag zokni lettem.

Nagyon próbáltam ma koncentrálni, hogy fel tudjak készülni a holnapi napra. De nagyon nehezen ment. Amikor már azt hittem, hogy elfogytak a könnyeim, ismételten eszembe jutott egy emlék, egy mondat, és újra sírni kezdtem. Túl sok ez a teher nekem. Munka, magánélet, iskola, és most a mama. Nem találom a helyem, iszonyatos belső feszültség van bennem. Az élet most nagyon próbára tesz, feszegeti a határaimat, és már nagyon nem bírom cérnával. Holnap leállamvizsgázok, bemegyek a munkahelyemre, beszélek a Főnökömmel, hogy engedjen el még a héten szabadságra, és aztán hazautazom. Kikapcsolom a telefonom, és alszom. Rendbe teszem a lelkem, az agyam, a testem. A temetés csütörtökön lesz. Megpróbálok megnyugodni, aztán hétfőtől jöhet az újabb küzdelem. A munka. Erről most nem is írok semmit, mert nem tudom még, hogy mit is szeretnék, hogy is állok vele. Az biztos, hogy változásra van szükségem.
Most megyek fürdeni, aztán lefekszem, remélem, sikerül néhány órát aludni (mostanában ez sem megy igazán). Tudom és érzem, hogy sikerülni fog a holnapi nap!!!! Elalvás előtt ezt fogom mantrázni magamban. Sikerülnie kell!!!!
Fél 9-től gondoljatok rám, kérlek, jól jönne...
Holnap este jelentkezem!

Elment...

Az élet akkor méri ránk a legsúlyosabb csapásokat, amikor nem is számítunk rá. Amikor úgy érezzük, hogy már ez is túl sok, és megroppanunk a terhek alatt, akkor jön még egy és még egy... az éjjel meghalt a nagymamám. Elaludt és többé már nem ébredt fel. Talán nem szenvedett. Talán jobb így neki. Hiányzik. Fáj az elvesztés.
Holnap államvizsgázom. Hogy hogy fog sikerülni, nem tudom. Az élet most túl sok terhet rakott rám, és úgy érzem, fuldoklom. Kába és üres a fejem, nem tudok koncentrálni, pedig valahogy muszáj. Olvasom a sorokat, és úgy érzem, semmi sem marad meg a fejemben. Fel kéne adni a küzdelmet. De akkor mi értelme volt... végig kell most már csinálni. Végtelenül szomorú vagyok. :(

Felhívás

Már olyan régóta szerettem volna kérni: Csillagcsalád blogját nem tudom olvasni! Ha valaki olvassa netán őket, kérem szóljon Csillaganyának, hogy Kakaóscsigás (egy nagyon régi olvasója) szeretne bebocsátást kérni egy meghívóval. :) Köszönöm!

Üzenet az univerzumnak - A FÉRFI, AKI KELL NEKEM

Régóta érik bennem az elhatározás, hát akkor a tettek mezejére lépek. Megírom ezt a bizonyos üzenetemet az univerzumnak, hadd váljon valóra. A FÉRFI, AKI KELL NEKEM, AKIRE VÁGYOM!
Alapszabály, hogy csak pozitívumokat szabad írni, semmilyen negatív tulajdonságot nem lehet lefirkantani. Hát akkor nosza.
Külsőleg:
A PASI legyen ízig-vérig férfi, akire, ha csak ránézek, megremegnek a lábaim, mert férfias, jóképű, magas, sportosan elegáns, de legalább is jól öltözött, igényes, ápolt. A tekintete átható, a szemeiben el tudok veszni. Erős a karja, amely ha átölel, beleborzongok és megnyugszom, mert tudom, lehet akár világvége, ő akkor is megvéd.
Belsőleg:
Mindenekelőtt határozott, céltudatos, kiegyensúlyozott, nyugodt jellem. Akire bármikor támaszkodhatok, akiben megbízhatok, és aki megbízik bennem. Őszinte és nyílt szívű, barátságos és türelmes. Aki megmosolyogtat még akkor is, ha eltörik a mécses, aki odafigyel rám és az érzéseimre, aki a tenyerén hordoz és nagyon szeret, aki tettre kész és felnőttként viselkedik és gondolkodik. Szereti az életet, pozitívan áll hozzá a világhoz, életerős, jó a probléma megoldó képessége. Szereti a gyerekeket, családot szeretne alapítani. Jól kijön a szüleimmel és a barátaimmal, szeret utazni, jól szituált (biztos állás és jó fizetés), okos és önzetlen, gyakorlatias. Ha hibázik tud bocsánatot kérni és meg tud bocsájtani. Előzékeny és udvarias, családcentrikus, szellemes, talpra esett és érett. Legyen nálam idősebb. Fontos, hogy felnézhessek, és büszke lehessek rá. Legyen azért romantikus, felelősségteljes, és h alehet, hasonló nézeteket és elveket valljon, mint én. Előre látó és udvarias, önálló és függelten a családjától,
A szex. Igen, ez is egy fontos momentum, ha már az univerzumnak küldöm az üzenetem. A méret normál vagy nagyobb :), a gyakoriság intenzív, beállítottság heteroszexuális. És nagyon szenvedélyes! :)

Hát ez az én üzenetem az univerzumnak. Csak remélni tudom, hogy létezik ilyen férfi a világon. :)

pillanatkép a jövőből

Az éjjel azt álmodtam, hogy kisbabát várok. Valami hihetetlenül csodálatos, semmihez sem hasonlítható érzés volt. :) Láttam a gömbölyödő nagy pocakomat, és olyan szeretethullám söpört rajtam végig, és olyan valóságos volt, hogy szinte fájt felébredni. Hű meg ha. Vajon tényleg ilyen lehet? Mikor fogom ezt én is átélni... ki tudja. Ha így haladok, még 5 év múlva sem. Nagyon szeretnék már végre kikötni, férjhez menni, családot alapítani. Él bennem egy idealista kép, mert én ilyen vagyok, igazi rák nő, szóval él bennem egy kép, sok pici aprósággal, boldog házasságban egy szerető, és nem utolsó sorban egy karakán férfi mellett, a kertben rohangászó labradorral és egy lusta macskával, a kert közepén homokozóval, diófával, cseresznyefával. Ez egy pillanatfelvétel a jövőből, süt a nap, egy kismadár csiripel, én pedig ülök a teraszon, és végtelenül boldogan szemlélem a környezetem. Ha nagyon erősen rágondolok, még a frissen nyírt fű illatát is érzem. Én ezzel megelégednék. Eszem ágában sincs hatalmas karriert befutni, hogy aztán egyszer csak arra ébredjek, boldogtalan vagyok, mert elmúltak úgy az évek, hogy elszalasztottam a boldogságot.
Nem, nem, szó sem lehet róla. Csak találnám már meg végre azt, aki valóra váltja ezt az álmomat.... borzasztóan hálás lennék érte.

Azért vannak a jó barátok, hogy az ember lányát helyre tegyék, háborgó/megvadult lelkét lecsitítsák. Jó rendben. Megtörtént. Ezúton is köszi. Tanulok, haladok, de azért óránként megnézem a telefonom és az msn-t...Még alszik. Alig várom, hogy felébredjen...
Apropó, a dohányzásról le kéne szokni...

Szép-szép ez a lottónyeremény, nem vitás. De nekem sosincs szerencsém. Most is csak egy egyesem van a lottón. Hogy lehet ilyen hülye számokat húzni??? El is ment a kedvem tőle.

Na Csigás, ebből elég, húzzál tanulni!!!!!!!!!!!!!!

Húha, hát nem kicsit felbolydult a lelkem. Nem győzöm magam csitítgatni. Percenként a telefont bámulom, annyira várom, hogy jelentkezzen, de hisz még csak most ment el alig 1 órája. Szinte biztos vagyok benne, hoyg ma még jelentkezni fog. Hinni akarom, hogy felzaklattam az ő lelkét is legalább annyira, mint ő az enyémet. H ülye, hülye, hülye Csigááááááááááááááááááááás!

Nagyon hülye...

Én nem tudom elfelejteni ezt a pasit!!!! Ma találkoztunk. Visszakaptam a kulcsomat, és beszélgettünk. Ma megy esküvőre. Segítettem neki, mert megkért. Basszus, az embert nem simogattam annyit, mint ma a vasalóval az ingjeit! :)))) Nem tudom elfelejteni, annyira .... ránéztem és megremegtek a térdeim... valami csillogást láttam az ő szemeiben is.... kész vagyok. Tegnap óta többször is keresett. Mondtam neki, hogy ez a mai vasalás sokba kerül még neki, és cinkosan rámmosolygott. Azt mondta, hogy majd megbeszéljük. Bevasalom rajta! :) Hát nem mondom, most egy kicsit repked a lelkem.
Nagyon hülye vagyok, tudom, de képtelen vagyok elfelejteni. Talán most majd elindul közöttünk valami. Csak nehogy pofára essek... jaj istenem, kérlek, add, hogy visszajöjjön...

Egyébként a tanulással nem jól haladok. Mindjárt kedd, és én nagyon rosszul állok... És óriási balhé van a munkahelyen. Ezért is emésztem magam. Sajnos az én hibám........ azt hiszem, hogy ideje más munka után nézni. :(

Pasik, hess!

Ma reggel úgy döntöttem, kiszórok az életemből minden olyan férfit, aki nem oda való, "zaklatja" a lelki világomat stb. Meg is tettem. Megmondtam az új fiúnak, hogy nem akarom többé látni, ne haragudjon. Hogy sértettségből e vagy sem, azt nem tudom, minden esetre válaszul azt kaptam, hogy ő sem gondolta komolyan. Hm. Hát köszi. Legalább ez így utólag kiderült. Még jó, hogy nem engedtem közel magamhoz.
Majd írtam egy smst még valakinek, aki mostanában szeretett volna közel kerülni hozzám, csak nem hagytam. Őt is elküldtem.
És akkor jelentkezett N. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Beszéltünk. Beszéltünk pár szót a köztünk kialakult helyzetről. De semmi konkrétum. Még mindig. Azt mondta, még jelentkezni fog. Hm. Hát jó. Hiszem, ha látom. Hogy mit akar, rejtély. A kulcsomat nem adta vissza, és most sem hozta szóba. Ebből arra következtetek, hogy gondolkodik. Hogy akar még valamit. Hát nagyon kíváncsi vagyok. És hülye is, ezt már most tudom....

Hát nem tudom. Ez a fiú jó lenne, de nem igazán érzem... nem tudom, hogy mit csináljak. N. még mindig bennem van, nem tudom, hogy hogyan szakadjak el tőle. Még mindig nem adta vissza a kulcsomat. Nem értem a hallgatása okát. Rosszul gondolom, hogy ha ő is azt akarná, hogy legyen végre vége, akkor már réges rég elvitte volna tőlem a cuccait??? Össze vagyok zavarodva.

Ugyan hétfő óta szabadságon vagyok, hogy a keddi államvizsgára tanuljak, de ehhez képest 2 napja egyfolytában dolgozom. Iszonyúan fáradt és ideges vagyok. Én nem tudom, hogy hogy lesz ebből államvizsga.......

Keresztfiam teljesen leamortizálta az idegeimet! :))) Most épp regenerálódok. :)

A jóslat

Szóval elmentem a jósnőhöz. Megnézte a tenyeremet és utána kártyát vetett. A stúdiója elég kellemes hangulatú volt. Kissé elvont, de barátságos volt. És akkor jöjjön a jóslat:
Szép hosszú életem lesz, a szerencse mindig mellettem fog állni. Sokat fogok utazni (itt hozzátette, hogy úgy látja, eddig is sokat jöttem mentem a világban, ez igaz.) főleg idősebb koromban. Egy fiúgyermekem biztosna lesz. Több gyereket nem látott az életemben. Azt mondta, h megvan rá a lehetőség, de történik majd vmi, ami miatt választani, dönteni fogok, hogy vállalok e még babát. Egészségileg jól vagyok, és a későbbiekben sem várható súlyosabb betegség. Azt látta, h a has körül lesznek kisebb problémáim. Itt rámnézett, és megkérdezte, h nőgyógyászati problémáim szoktak e lenni. Mondtam, h igen. Azt mondta, h ez a későbbiekben is lesz, vigyázzak magamra, ne hanyagoljam el.
Többször is kivetette a kártyát, és minden egyes alkalommal ott volt a pénz. Szerinte még az idén várhatok egy nagyobb összeget, ami sok problémát megold az életemben. Kérdezte, h várok e örökséget. Itt kicsit megijedtem, mert szó sincs ilyesmiről. Bár azt nem mondta, h lát e halált körülöttem. Remélem, inkább arról lehet szó, h nyerek a lottón, vagy ilyesmi! :)Azt azért hozzátette, h úgy látja, sosem lesznek anyagi problémáim, a szerencse mellettem fog állni.
Az idén költözködés lesz az életemben. Vagy én költözök, vagy vki hozzám költözik, de mindenképpen boldogság lesz a vége. Erre nem is számítottam, így erre is nagyon kíváncsi vagyok.
3 nőt látott az életemben. Van egy idősebb nő, akivel vigyáznom kell, mert rosszindulatú velem, rosszat akar. És van egy velem egyidős nő, aki az irigyem. A 3. nő szintén idősebb nálam, de őrá lehet számítani, sokat fog segíteni. Sztem egyébként ez anyu. :) A többit nem tudom, h ki lehet az.
A munkában változás várható még az idén. Itt elfelejtettem megkérdezni, h ez pontosabban mit jelent? Azt is elfelejtettem megkérdezni, h mikor megyek férjhez, kíváncsi lettem volna. De hát annyi mindenről volt szó, h a kérdéseimet sorra elfelejtettem. Fel kellett volna őket írni.
Aztán jött a szerelem. Amikor kirakta a kártyát (nekem kellett emelnem), az első dolog az volt, h rámnézett és közölte, védekezz!!!!! Na itt majdnem lefordultam a székről. Ugyanis a kártya szerint nagyon készülődik egy gyermek, talán már úton is van (nem fizikailag), csak sejtem, h hogyan értette ezt. Szóval készülőben van egy gyermek, aki most nagyon rosszkor jönne, ezért nyomatékosan kér, védekezzek. Hát ez azért elég durva volt. Mert h volt alapja annak, amit mondott.... ezért aztán a jósnőtől az utam egyből a nőgyógyászhoz vezetett. Ma kezdtem szedni a gyógyszert. Biztos, ami biztos. És ezért is csináltam meg a tesztet. Szerencsére negatív lett.
Aztán közölte, h lelkileg nem vagyok jól, és nagyon érzékeny vagyok. Figyeljek oda magamra. Aztán kérte a keresztnevét. Újra kirakta a kártyát, miközben nagyon kellett rákoncentrálnom. Ami ezután következett, meg
lepő volt, nem vettem a szívemre, de megjegyeztem mindent. Szóval nem látja őt az életemben, nem lesz hosszú és tartós ez a kapcsolat. A jósnő szerint ő képtelen tartós kapcsolatot kialakítani, mert egy idősebb nő a múltjából, képtelen őt elengedni. Tele van negatív energiákkal, és ezek gátolják őt, h boldog legyen bárkivel is. Hát nem igazán tudom h volt e az életében egy idősebb nő, akivel járt volna. Ezekből a negatív energiákból én is kapok rajta keresztül, így esélyünk sincs egy normális párkapcsolatra. Aztán még az is kiderült, h van egy velem egyidős lány, aki befigyel a képbe, és ő nem tud dönteni kettőnk között. Itt rámnézett a jósnő, és azt mondta: "sajnálom, de semmi jót nem tudok neked mondani vele kapcsolatban. A horoszkópotok szerint összeilletek, és valóban így van, de ez nem fog sikerülni. Ne felejtsd el, h saját magunk alakítjuk az életünket, így ha nagyon akarod, és úgy érzed, megéri a fáradságot, tudok neked segíteni. Le tudom venni a negatív energiákat, és akkor boldog lehetsz vele. De ahhoz szükségem lenne fotóra mindkettőtökről, és hetente vissza kellene járni hozzám" Hát gondolom, h ezt a pénz miatt mondta. Így aztán ezt nem nagyon hittem el. Mármint ezt a rontáslevételt.
Viszont mondott vmi nagyon érdekeset. Ami sztem most fog beteljesülni. Ugyanis van egy férfi, akivel hamarosan találkozom, idősebb nálam, valamilyen módon kapcsolata van külfölddel (munka, vagy épp ott él. na itt kétségbe estem, mert a Szakácsom jutott egyből az eszembe, ő kint él és dolgozik is, mire a jósnő közölte, nem ismerem még ezt a férfit, így azért megnyugodtam), és ő lesz az, aki elhozza a boldogságot az életembe. Kettejük között fogok választani.
Hát nagyjából ennyi volt. Fél órát beszélgettünk. Most nagyon kíváncsi vagyok, h mi fog megvalósulni, igazat mondott e, vagy csak felesleges pénzkidobás volt.
Őrültség volt elmenni? Lehet. De most már ezt is kipipálhatom a bakancslistámon! :)

Várom, h hívjon, mert meg kellene beszélni néhány dolgot. Ha mást nem, legalább adja vissza a kulcsomat, ő visszakapja a cuccait és szép csendben elbúcsúzunk. Azért az elég gyilkos mondat volt tőle, h nem tudja, kellek e neki. Hát anyád. Akkor nincs miről beszélnünk. Persze ezt is csak azért bökt eki, mert direktben rákérdeztem. Nagy hallgatás, mire kibökte. Jól éreztem magam ettől... Nem hiszem, h folytatni fogjuk. Egyre kevésbé akarom. Már csak azért sem, mert tegnap megismerkedtem valakivel. Adnám neki a zöldlámpát, de mivel ő még jelen van, nem akarok kavarni. Szerintem a jósnő jóslata most fog beteljesülni. Hát kíváncsian várom. Mindenesetre legalább terhes nem vagyok. Tegnap megcsináltam a tesztet. Megkönnyebbültem.

Tegnap este sikerült úgy összeveszni vele, hogy gyakorlarilag közöltem vele, fel is út, le is út. Persze megint én vagyok a hibás, és még neki áll feljebb, h milyen hangnemben beszélek vele. Azonnal támad, ha úgy érzi, h vádolom valamivel, vagy szóváteszek bármit is. Azt hiszem, hogy nagyon hülye helyzetbe sodortam saját magam. Innen már nem nagyon van visszaút. (Csak az a baj, hog ymég mindig reménykedek...)

Ismét eltelt úgy egy hét, hogy nem láttam. Adok neki még egy hetet. Ha nem változik semmi, én kilépek ebből. Elegem van. Szomorú, hog yén vagyok rá tekintettel, de ez fordítva sajnos nem így van....

Biztosan velem van a gond, de én annyira rühellek várni. Ki nem állhatom... pláne, ha pasiról van szó. Mégis meddig várjak??? Azzal meg pláne nem tudok mit kezdeni, ha folyton kicsúszik a kezemből. A "nem tudom, lehet, majd beszélünk, nem ígérem, fáradt vagyok, fáj a fejem, pihenni szeretnék, még nem biztos, talán, de nem ígérem" szavaktól frászt kapok. Ki fogom tekerni a nyakát, ez egyszer biztos! Nem is tudom, hogy megéri ez nekem... csak legalább történne már valami! És nem csak emiatt vagyok zaklatott. Úgy minden összejött. A tegnapi jó kedvem ma már sehol sincs...

Ötös lett a szaldolgozatom!!!!!! Annyira boldog vagyok! :)))) könnyen csúszik a pezsgő ma este! :)

Voltam jósnőnél. Pénteken. Még emésztgetem a hallottakat. Még nem tudom, h mit higgyek el belőle, és mit nem. Mindenesetre mondott pár megdöbbentő dolgot. Ha hihetek neki, akkor még az idén kiderül, hogy feleslegesen kidobott pénz volt e, vagy sem.

Míg el nem felejtem: Jókai Szegény gazdagok c. műve a Margit szigeti Szabadtéri Színpadon vmi isteni!!! Musical. Tegnap láttam.

Rendkívüli módon macskajajos vagyok... az éjjel megittam egy üveg pezsgőt. Kimondhatatlanul vacakul vagyok. Az emberemmel megint napok óta nem találkoztunk. Nem beszélünk meg semmi konkrétumot. Kezd ebből elegem lenni. Ki nem állhatom, hogy folyton kicsúszik a kezeim közül. Na mindegy, nem morgok, megyek inkább visszafekszem, mert az jobb lesz most nekem.... :)

Na rendeztük sorainkat, minden rendben van. :) Most épp rá várok. Állítólag hamarosan érkezik. Hát nagyon remélem, mert már hulla fáradt vagyok. Arról nem is beszélve, h nagyon jó kedve van, sörözött a haverjaival. Hát erre nagyon kíváncsi vagyok! :)

A csapatépítésről annyit, hogy bugyiban, melltartóban fürödtem éjjel 1-kor a Balcsiban... a többire nem emlékszem... :)

Készülök az államvizsgára, sok a munka, százfelé kellene osztódnom. Már megint nem bírom összehangolni az életemet. Csodálatosan szétcsúsztam már megint.

Már egy hete nem tudtunk találkozni. Nagyon hiányzik. Igazság szerint úgy éreztem, hogy sok vagyok neki, ezért visszafogtam magam. Nem kértem, h találkozzunk, arra vártam, hogy ő mondja. Nem mondta. Mire csütörtökön kiderült, hoyg egymásra várunk.... na szép.... aztán én pénteken lehúztam a Balcsira csapatépíteni, így a hétvége is ugrott. Közben őt berendelték, mert segíteni kellett az árvízi védekezésben, így a mai névnapozás is elmaradt. 72 órát volt talpon, nagyon fáradt volt, így nem is várhattam el tőle, hogy ma átjöjjön. Azért reménykedtem egy picit. Hát nem jött össze. Talán majd holnap. Megveszek ezért a pasiért, kell nekem, nem engedhetem kicsúszni a kezeim közül!
Remélem, hogy holnap végre bepótolhatjuk ezt az egy hetet. Meglepetéssel készülök. Főzni, sütni szeretnék, meg pezsgővel várni. Ez lesz az én ajándékom. Kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni. Nem tudom, miért, de úgy érzem, szükségem van erre az emberre. Valami megmagyarázhatatlan vonz hozzá. :) Talán így van ez az ő részéről is nagyon remélem.

Tündi boldogsága

Nahát, ez milyen jó érzés! Egy kedves bloggerina kisbabát vár! Oly sok szenvedés és szomorúság után ismét beköszöntött hozzá a boldogság! Kívánok neked Tündi itt is nagyon sok boldogságot!!!!
Ha valaki még nem ismerné esetleg Tündit, itt olvashattok róla:Rolika naplója

Ha van időtök, olvassátok a naplót az elejéről. Le a kalapom Tündi előtt, nagyon erős nő!

Felgyorsultak az események

Nagyon sok minden történt. Miután sikeresen dobtak, ami hozzáteszem, nagyon vacak érzés volt, kellett egy-két nap, hogy helyére tegyem a dolgokat a fejemben. Így még nem jártam, hogy kihasználjanak, aztán eldobjanak, mint egy rongyot. Igazából szerintem ennek így kellett történnie. Kaptam egy leckét, amit nagyon remélem, hogy megtanultam. Szerencsére következménye nem lett.
Aztán jött a lánybúcsú 2 hete, ami nagyon-nagyon jó volt. Tesómmal igazi brideguardok voltunk! :) Remélem, sikerült egy nagyon szép és emlékezetes estét adni a menyasszonynak! :) Másnap úgy döntöttem, ideje továbblépni. Regisztráltam egy társkeresőre. Sikerrel! Mert már másnap tele volt a postafiókom levelekkel. És akkor történt valami. Felfigyelt rám egy férfi, aki valamilyen érthetetlen okból nagyon vonzott. Egész nap beszélgettünk msn-en. El sem akartam szakadni a géptől, ittam minden egyes mondatát. Hétfő estére annyira összemelegedtünk a neten, hogy megengedtem neki, iwiwen rámkeressen. (Egészen addig álnéven beszélgettem vele.) És akkor valami hihetetlen dolog történt! Kiderült, hogy mi ismerjük egymást. 6 évvel ezelőtt egy nyaralás alkalmával volt egy forró nyári kalandunk egymással!!!! :) Csak épp az útjaink szépen elváltak, és azóta nem beszéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy hogy néz ki. Annyira hihetetlen volt, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy 6 év után újra egymáshoz vezettek útjaink. Azóta nagyon sokat változtunk mind a ketten, felnőtt ő is és én is. Azóta randizunk, ismerkedünk, már egy pár vagyunk. Nagy várakozással tekintek a kapcsolat elébe, nagyon szimpatikus nekem, talán már egy kicsit érzelmileg is kötődöm hozzá. Sem ő, sem én nem értjük, hogy hogy történhetett ez meg, szerintem ez nem volt véletlen, a sors akarta így! :) Lehet, hogy nekünk van még dolgunk egymással, csak várni kellett 6 évet, hogy mind a ketten felnőjünk. Nem tudom, mindenesetre nagyon jó érzés. Bízom benne, hogy sikerülni fog.

Ha azt követelem, hogy az idő mondjon le, még jobban rázendít a monszun. Na ezek után inkább azt kívánom, essen még! Asszem rápacsáltam, tényleg jobban esik...

És akkor most szépen továbblépek és hangolom magam a ma esti lánybúcsúra. Bezomány, az egyik barátnőm férjhez megy! Már alig várom! :)

Majd holnap felhívlak

Na, hát most már tudom, mit jelent, ha egy pasi úgy búcsúzik: Majd holnap felhívlak.... Kitekerem a nyakát!!!!!
Nehéz megállni, hogy ne hívjam fel és küldjem el a jó édes anyukájába. De nem teszem. Újabb görény pasival lett gazdagabb a világ, nekem meg egy életre szóló lecke volt. Soha többé nem követek el ilyen hibát, ezt most megtanultam! - hülyehülyehülyehülye Csigás -

Hát nem is tudom, mit mondjak. Volt is randi, meg nem is. Túl sok itt a kérdőjel. És túl sok a tragédia. Nem is tudom, hogy akarom e én ezt egyáltalán vállalni... tegnap este úgy váltunk el, h akkor most járunk vagy mi van :) azt mondta, hogy ma felhív. Nem hívott. Ki van kapcsolva. Vagy lemerült, vagy átvert, mint szart a palánkon. Hát nem mondom, hogy kellemes érzés.... úgy döntöttem, jóhiszemű leszek, holnap biztos felhív. Szánalmas. És totál beteg vagyok, ki sem látszom a náthából. Azért még él a remény, h nem csapott be.

Beteg

Az meg milyen már, hogy 1 nappal a nagy randi előtt annyira lebetegedek, hogy szólni is alig bírok????!!!! Murphy, te gazember, legközelebb résen leszek!!!!!

PASI a láthatáron! Drukkoljatok! :)

Azért volt a mai napban jó is ám! Megtanultam, hogyan kell másfél óra alatt 50.000 Ft-ot elvásárolni ruhákra.... :) Spóroltam a múlt hónapban! :) És most gyakorlatilag teljesen új ruhatáram van. Szexis, csinos, de ugyanakkor visszafogott és nagyon nőies. IGENNNNNNNNNNNN! Lassan hódító útra indulok! Azért ezt még egyszer nem szeretném megismételni. Ennyi pénzt elverni egyetlen üzletben.... Nem kicsit ég az arcom miatta. De azért büszke is vagyok, mert egyre kifinomultabb az ízlésem, egyre jobban odafigyelek magamra. Mondom én, mire harminc leszek, nagyon jó nő leszek! :)

Nem írtam mostanában. Nem volt időm, de energiám sem. A szakdolgozatot leadtam, keserves kínok közepette. Ez most valahogy nem igazán jött össze. Érzem én, hogy képes lettem volna ennél sokkal, de sokkal jobbra is. Na igen, ha lett volna elég időm. Most már csak a túlélésre hajtok a suliban. Ezt most már ki kell bírni, nincs mese. Volt itt minden. Sírás, zokogás, idegeskedés, átvirrasztott éjszaka a laptop előtt. De végül elkészült.
Most a beadandókra kellene koncetrálnom, ha nem egy nappal a beadás előtt jutottak volna eszembe. Most a tanárok jóindulatában bízom. Hátha megengedik, hogy pár napos késéssel adjam le... Megint hozom a szokásos formámat, tiszta gáz. Úgy érzem, szét vagyok csúszva teljesen. Össze kellene szedni magam valahogy.
A munkáról ne is beszéljünk. Rengeteg a feladat, minden nap este 10-ig bent vagyok. Magamra már nem is marad időm. Lassan egy teljes hónapja a tisztítóban van a téli kabátom, ez de gáz, még azt sem tudtam elhozni. Elfelejtek mindent... A mai nap csúcsosodott ki minden. Ritka szar egy napom volt, annyira feszült voltam, hogy úgy éreztem, rögtön felrobbanok, nagy a nyomás a munkahelyen. Kapkodás, rohanás, és közben elsiklok néhány lényeges dolog felett, aminek a főnököm nem örül. Meg is értem. Én sem szeretem most magam annyira. Alig várom a nyarat, amikor végre lelassíthatok egy kicsit.
A hétvégén anyák napja, már alig várom, h hazamehessek! :)

Reggel

A reggelt azzal kezdtem, hogy fürdés után automatice a pizsibe bújtam vissza. Majd az arcvakolás után jöttem rá, hogy nem kente be az arcomat nappalikrémmel, és éreztem h kezdek szétszáradni. Az ajtóból kellett visszalépnem, mert nem fújtam be magam izzadásgátlóval és elég ciki lett volna, ha megizzadok, mivel ma volt egy tárgyalásom is. Mindezek tetejébe a használt zsepimet a kuka helyett a szennyestartóba vágtam bele. Mindezt egyetlen egy reggel alatt. Ezek után úgy döntöttem, a mai napot semmi esetre sem veszem komolyan! :D

A szakdogát ma kellett volna leadnom. Holnaptól számítva 5 munkanapom van még, napi 500 Ft-ért cserébe. És a konzulensem még egy betűt sem válaszolt... asszem kezdek betojni, hogy ezt nagyon elbaltáztam! Légyszi neeeeeeeeeeeeeeeeee!
És ma reggel sikerült arra a tudatra ébredni, hogy szombaton zh-t írunk... csokiért cserébe kaptam tananyagot. :D

Na hallóóóóóóóóóóóóóó! Mi ez már megint? Tessék visszatérni!Na most hirtelen egyszerre 3-4 blog is szünetel. A kutyamegamacskarúgjameg! Tenksz.

Annyira tudtam, hogy ma nem szabad bemenni dolgozni....

Boldogásos szakdolgozatírás helyett mennyei manna

Miközben épp azt írtam le a szakdolgozatomban, hogy mik azok az akciótervek, egyszer csak azt éreztem, hogy én most annyira, de annyira tudnék szeretni! Egyik pillanatról a másikra jött ez a nagy érzelmi kitörés, meg is lepődtem, hogy mi a fene, hogy jött ez most ide, mindenesetre annyira boldog lettem, hogy fülig ér a szám. Ennek már vagy 10 perce. Most a székemben hátradőlve ülök és vigyorgok, mint a vadalma. :D Rájöttem ugyanis az érzelmi hullám okára. Úgy negyedórája toltam be egy tábla csokit, csak úgy a magam szórakoztatására, mert mért ne, diéta kellős közepén és mert amúgy is megérdemlem! Szóval egy tábla csokival sikerült akkora dózis boldogsághormont termelnem, hogy most 10 cm-rel a föld fölött járok és minden csupa rózsaszín. Sztem ha lemennék az utcára, az első szembe jövő pasast lerohannám! :D Szép az élet, én mondom! Aki meg feltalálta a csokit, annak kezét-lábát összecsókolom! :D

Ki hitte volna, hogy az általam főzött paradicsomos káposzta is tud olyan finom lenni, hogy egyből benyomtam 3 tányérral! :D És akkor most elvonulok pihenni, úgy elfáradtam itt a nagy evészetben! :)

Beszéltem az este a Szakácsommal neten. Jó volt látni, hallani, hogy jól van. Lefogyott, és fáradt, de bírja a melót a hajón. Én meg örültem, hogy végre hosszabban is tudtunk beszélni. Szó, mi szó, nagyon hiányzik. De ugye meghoztunk egy döntést... nem táncolhatok vissza.

Hogy milyen ideges lettem az előbb!!! Nagyban írtam a szakdolgozatot, amikor is egyszer csak bevillant, h valamit elcsesztem a munkahelyen. Egyik pillanatról jött a másikra, semmi előzmény nélkül. Teljesen bepánikoltam, még a kezem is remegett. De már telefonáltam párat, és úgy tűnik, megoldódik a helyzet, talán még sincs akkora gond, mint ahogy azt gondoltam. Mindenesetre hihetelen, hogy nem tudok kikapcsolni. Még szabadság alatt sem. Mikor lesz ennek vége???

Allergia

Ez az allergia dolog még évekkel ezelőtt kezdődött. Úgy 6 éve talán. Megfigyeltem, hogy ha alkoholt ittam, főleg bort és krémlikőröket, elkezdtem tüsszögni, és bedugult az orrom, mintha csak csupa takony lettem volna. Aztán tavasszal jött a szemviszketés, ill. az egész évben tartó orrfujkodás és tüsszögés. Mindehhez párosult még a kiütés is. Szinte naponta jött ki rajtam egy vagy kettő, mikor hogy, olyanok voltak mint a szúnyogcsípések, felpuposodtak és viszkettek. Másnapra elmúlt, mintha mi sem történt volna. Aztán, amikor az igazi nagy szerelem véget ért 2006-ban, gondolom idegi alapon, elhatalmasodott rajtam ez a nyavalya. Na akkor végre elmentem orvoshoz. Volt vérvétel, teszt, gócpont vizsgálat, amit csak akar az ember. Diagnózis? Hát fogalmuk sincs. Igen, allergiás a poratkákra, a pollenre, de nem a parlagfűre, hanem a fekete ürömre, aztán meg ott van a hisztamin is, na ezt nagyon utálja a szervezete, és a teljes kiőrlésű liszt sem jó magának. De ne egyen füstölt húsokat és sajtokat. Kerülje a citrusfélék héját tartalmazó ételeket, ne egyen paprikát a kapszaicin miatt, ne egyen csokit és fagyit, és ne egyen..... A diétát képtelenség volt betartani, olyan listát kaptam, hogy önkéntelenül is meg kellett kérdeznem a dokit, ugyan mondja már meg, akkor mit ehetek??? Mire a válasz: Hát mindent, ami a listán nincs rajta!
Na ekkor pöccentem be. Kaptam allergia-gyógyszert, amit szedtem kb 3 évig, aztán beintettem. Elegem lett. Nem fogok én itt életem végéig allergiás gyógyszeren élni! 1 éve már, hogy abbahagytam. Az első hónap a gyógyszer nélkül kész katasztrófa volt, viszkettem, nem láttam, nem hallottam, tele voltam kiütésekkel, nem győztem az orrsprayt használni, és a zsepiket telefújkodni. De elhatároztam magam. Látni akartam, hogy tényleg szüksége van e a szervezetemnek rá. És lám-lám, nekem lett igazam. Az az 1 hónap az elvonási tünetek ideje volt, és láss csodát, a következő hónaptól egyre jobb lett. Már nem követelte a szervezetem a gyógyszert, kezdett hozzászokni az új helyzethez. Kezdtek múlni a kiütések. Mára már ott tartok, hogy nagyon ritkán pöttyösödök ki, és azt is csak akkor, ha chipset eszem. Ezt már egy ideje gyanítottam, de tegnap végre bebizonyosodott. Van itthon tartalékban egy doboz Xizal, és kalciumtabletta minden mennyiségben, de az elmúlt 1 évben talán ha kétszer éreztem szükségét annak, hogy bevegyem. A por és pollen ellen túl sokat tenni nem tudok, tengervizes orrsprayt használok, ha kell, ill. beszereztem egy jó kis szemcseppet is tavaszra és ennyi. Nem fulladok, nem vagyok rosszul, néha tüsszögök, de jól vagyok. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy helyretettem az agyamat, idegileg rendbe jöttem. Szóval jól vagyok.

Chipskirálylánynak annyi

Most már szinte biztos, hogy allergiás vagyok az összes chipsre. Az este kikísérleteztem. Vakaróztam és kiütések jöttek ki rajtam. Gyanítom, hogy a chipsben lévő tartósítószer és az a rengeteg E üti ki nálam a biztosítékot. És akkor most egy hétig tartó gyász következik. Le kell szoknom a chipsről.... én a chipskirálylány, aki képes 1 perc alatt bedarálni akár két csomaggal is!!! Én!!!! Ma éjjel siratós, gyertyás virrasztást tartok! Holnaptól pedig elvonási tünetek....

Haladok, de nem elég jól. Élek, csak nem elég jól. Érzek, hallok és látok, de most semmi sem elég jó. Érzem, hogy sírni kellene, de valahogy nem jön, nem elég jó. Elégedetlen vagyok és továbbra sem elég jó...

Undor és utálat és gyomorideg

Nem kicsit vagyok ideges.... a héten szabadságon vagyok, hogy írjam a szakdolgozatomat. Erre tegnap be kellett mennem dolgozni... és hazaküldtem magamnak egy csomó mindent, hogy azt majd jól felhasználom a dolgozatban. Erre mi történik???? Meghal a levelezőrendszer, és az e-maileket nem lehet házon kívülre küldeni. És mikor veszem ezt észre??? Ma reggel, amikor álltam volna neki.... én biztosan sírva fogok fakadni... mintha minden összeesküdött volna ellenem. Már csak 1 hetem van hátra. Úgy érzem, már cask arra hajtok, hogy görbüljön.... annyira utálom! Most érzem azt, amit Pipacs a 3. iskolájánál érzett, hogy undorom van, megcsömörlöttem, már nem akarom tovább csinálni, már egyáltalán nem élvezem. Csak azt nem értem, hogy miért a végére fogyott el a lendület. Pedig most kellene igazán hajrázni, már tényleg nincs sok hátra, csak egy szakdoga jövő hét csütörtökig, egy vizsgaidőszak májusban és egy államvizsga valamikor június végén. Na mondjuk ez épp untig elég... Soha többé nem ülök iskolapadba!!!!!! (hiszti pedig most befejezve) :)

Nagyon sokat dolgozom, iszonyúan fáradt és magányos vagyok. Egyébként meg nem haladok a szakdolgozattal. Holnap pedig már elseje... még 15 napom van. És fogytam 2 kilót. Hétfőtől pedig egy hét szabadság következik. Kicsit sok a teher rajtam, jó lesz ha már vége lesz a sulinak, egyre kevésbé bírom.

Na már most azt nem értem, hogy hogyan sikerült a teljes havi fizetésemet úgy elverni ebben a hónapban, hogy maradt a pénztárcámban 350 Ft.... Nem is tudom elmondani, mennyire várom a holnapot és a fizetésemet! :) És valahogy nem szeretném az eszembe juttatni, hogy a gardróbban az új rucim, meg az új cipőm és az új felsők és ékszerek mikor és hogyan és mennyiért kerültek a helyükre a többi közé... :)
Ha elkezdeném írni egy füzetbe a napi kiadásaimat, sikítófrászt kapnék. Nem szoktam én ilyen lenni, eddig még minden hónapban sikerült félretenni egy kis pénzt. De most hogy egyedül vagyok, mintha semmi sem számítana. Pedig de igenis nagyon is sokat számít minden. Össze kell szednem magam. Csak még előbb benézek az egyik butikba, csak úgy körülnézni. :) 350 Ft-tal a zsebemben nem lesz nehéz!

A keresztfiam beszélni még nem beszél, de igazi kis zseni, mert írni azt már tud! :) Legalább is az iwiw szerint! :)

Annyira ideges vagyok, hogy majd felrobbanok!!!!

Na elküldtem a Tanárnőnek a szakdoga első változatát. Sztem kitér a hitéből, hogy itt van március vége, én meg még nem vagyok készen vele.... mindenesetre sűrű bocsánatkérések közepette rányomtam a send gombra. Most pedig várok. Illetve nem. Megyek aludni, mert hulla vagyok. Mindenesetre eldöntöttem, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj, ha cigánygyerekek hullanak az égből, én akkor is befejezem április 15-ig, a megadott határidőre!!!!! És még le is adom! Ugye.

A tegnapról

Még én magam is meglepődtem, hogy a tegnapi nap folyamán mennyire magam alá kerültem. Egész nap azt éreztem, hogy mennyire nagyon is szánalmas vagyok, mert mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, és mert nem tudok rendet rakni az életemben, leginkább a fejemben. Mert egyik pillanatban még arra gondolok, hogy mennyire nagyon hiányzik a Szakácsom, a másik pillanatban reménykedek, h vki újra felbukkan a múltból és megint egy másik pillanatban az új szerelem lehetőségéről ábrándozok. Mi ez az állapot??? Nem is tudom, h mit akarok igazán. Annyi mindent elképzeltem a tegnapi napra, hogy megcsinálom. És mi történt, kisírt szemekkel feküdtem a kanapén és bámultam a tévét. Mélységes szomorúság és magány telepedett rám. Olyannyira sikerült magam sajnálni, hogy végül semmit sem csináltam meg. Nagyon reménykedtem benne, hogy egy kiadós alvás helyre tesz. És lőn! Ma reggel ugyan nagyon fáradtan, de jól ébredtem, és a napom is egész jó volt. Elintéztem egy csomó dolgot, még a könyvtárba is bementem, most pedig, ha ezt a mondatot befejeztem, leülök írni a szakdogámat. Nem állok valami fényesen, de azért olyan rosszul sem. Mondjuk úgy, hogy a fele már megvan! Hát akkor én most balra el. Ma este már egy változatot szeretnék elküldeni a konzulensemnek.

Mérleg és centi - diéta indul

Szóval lemértem magam. A mérleg szerint 61 kg vagyok. Ez durvaaaaaaaa! Én azt hittem, hogy legalább 5 kg-val vagyok nehezebb. HOgy is van ez akkor? Nem azt látom a tükörben, mint ami a valóság??? Jesszus, ezek szerint így van. Jó, így mindjárt más, eredetileg a cél 60 kg volt, na így most némileg változtattam rajta, úgy hogy megpróbálom az 57 kg-t elérni. A tavalyi diéta alapján ezt cirka 1 hónap alatt el is érem. Tavaly is az első 1 hónapban majdnem 8 kg-t fogytam, utána meg szinte semmit. Szóval akkor a cél az 57 kg. Ez azt jelenti, hogy kényelmesen bele fogok férni az M-es nacijaimba, hurrááááááááááá! Kellene centit is nézni, nem biztos, hogy egyedül menni fog. Na kipróbálom.
Íme az eredmény:
Mell: 88 cm, sikítok, ha ez lejjebb megy..... (tuti ez lesz az első, ami lemegy 80 cm alá....
A köldök fölött, úgy gyomortájékon a körméretem: 74 cm.
Köldök alatt a derékméretem: 94 cm (ó azok az átkozott párnácskák ugye...)
Fenék: 104 cm, jujjjjjjjjjjjjjjj
comb: 59 cm

Mennyi is szokott lenni az ideális? 90-60-90 ? Háhá, körberöhögöm azt a pasit, aki ezt keresi.
Na következő mérés 1 hét múlva szombaton. Már most izgulok!

Fogyókúra sokadszorra - de most eltökélt vagyok

Nah, a leves fődögél, a halacska fokhagymás tejben áztatva várja sanyarú, de annál finomabb sorsát, a lakásban egész délelőtt nyitva az ablak, nincs végre hideg és ezerrel süt a nap. Hát kell ennél több??? Kell, de azt most hagyjuk, mindenesetre ebbe a már-már idilli képbe rondít bele a tudat, hogy szakdolgozatot kell írni, na így már mindjárt nem olyan szép és jó. A Vodafone-tól meg megjött az értesítés, hogy 14.000 Ft lett a havi számlán... mondanék itt most cifrákat, de nem teszem, mert úri nő lennék vagy mi a szösz! :) Úgy hogy csak szépen elsunnyogok a szobába és végiggondolom, hogy mi a frászért telefonáltam én annyit!!!! Közben eszembe is jutott egy-két dolog, na nem csodálkozom... úgy hogy mától kemény spórolás van, azért ez a 14.000 Ft mégis csak túlzás!!!
Amúgy mától ismét fogyózom, 90 napos diéta van a porondon, mint tavaly ilyenkor is. A helyzet közel sem olyan szörnyű, mint tavaly, viszont tegnap este megnéztem azt a fotót, amely Bulgáriában készült rólam. Úristen, de jól néztem ki!!!!!Úgy hogy mától fogyózom, már megint. Tehát a mai menü: ugyi hús nap van, szóval eszek egy kis halat salátával, utána húslevest. Aztán este ugyanez a menü, csak leves nélkül. Holnap pedig kieszem a levesből a zöldségeket, meg wokkozok bébirépát, cukkinit, padlizsánt és hagymát. A tészta és gyümölcsnapról ne is beszéljünk, előre utálom őket...

Valamiféle várakozás van bennem, izgatottság, de nem tudom, mi az. Ábrándozom egyfolytában és a múltba tekintek, egy régi, nagyon nagy szerelemre emlékezem. De szép is volt.... Talán igaz sem volt. Még mindig nem felejtettem el, és ez nagyon ijesztő.

Villanyóra

Most mi van??? Minden szolgáltató megbolondul??? Az történt, hogy megkaptam az éves elszámoló villanyszámlát, miszerint 50.000 Ft-tal fizettem túl a tavalyi évben. Hát ez több volt, mint vicces. Az első percben még úgy meg is örültem neki, mondván, erre még úgy sem volt példa, inkább mindig rá kellett fizetni. Aztán egyre gyanúsabb kezdett lenni a dolog, mert hát azért az mégsem járja már, hogy egy hűtő, egy mosgatógép, egy mosógép, laptop, tévé, hifi stb. mellett annyira keveset fogyasztottam volna. Na ne! Úg ydöntöttem, kézbe veszem a dolgokat. Mint kiderült, rosszul olvasták le a villanyórámat. És mint kiderült, nem csak hogy nem fizettem túl, de még keveset is, cirka 20.000 Ft-tal.... szóval marha jó. Most küldik a helyesbítő számlát, hát kíváncsi leszek. De azért, biztos ami biztos alapon, kiküldték a postával nekem az 50.000 Ft-ot..... mondjuk úgy, hogy szolidan képen röhögtem az ügyintézőt, amikor megreklamáltam. A pénzt meg nem veszem át, utána meg majd azért rohangálhatok a szolgáltatóhoz...

Nem merem én még megírni azt az üzenetet az univerzumnak... lehet, hogy még nem vagyok kész rá... de azért még fontolgatom!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS IGEN! Megtört a jég! Nekiálltam szakdolgozatot írni! Halleluja! Ez nehéz szülés volt.... :D

Azt mondják, hogy vegyek elő egy papírt, és írjam le, hogy milyen a férfi, akire vágyom. Csak pozitív tulajdonságokat lehet felsorolni. Ha kész, el kell tenni, és rövid időn belül összejön.
Jelentem, 2004-ben írtam először ilyen "A PASI, aki kell nekem" cetlit. 2 héten belül bejött. Másfél éves, óriási nagy szerelem lett belőle, talán máig sem sikerült igazán kiheverni. Na jó, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ténylegesen nem sikerült kiheverni.... Aztán a következő cetlimet 2007-ben írtam. Nem egész 1 hónap alatt ez is bejött. 2 éves kapcsolat lett belőle. Ezt sem hevertem még ki... ha az előzőt 4 év alatt sem sikerült kipihenni, akkor a Szakácsomat sem mostanában fogom. DE! Lélekben már készülök a következő cetlim megírására. Összegyúrom az előző két cetli tulajdonságait és az eddig tapasztalt hiányosságokra jobban odafigyelek! Most már csak az a kérdés, hogy mikor is szánjam rá magam. Mikor leszek készen rá?

Hát hiába, ezek az anyukák mindig istenien tudnak főzni! *kiadós ebéd után még este 9-kor is piheg* na most akkor mi is lesz a fogyókúrámmal???

Őzike-frász

Ritkán ülök a volán mögé, de olyankor tutifix, hogy macskák, kutyák, nyulak és őzikék rohangásznak az úton előttem vagy épp az út mentén villogtatják rám a szemeiket a frászt hozva rám! Tegnap éjjel sem volt ez másként... bakker, inkább egy őzpörkölt, mint egy úton sétáló vad.... istenbizony sötétedés után többet nem ülök kocsiba!

Szánalmas vagyok, ez nem vitás. És most inkább befogom, és villám gyorsan nekiállok tanulni...........

Pipacs, Mimooo, nem tudom a blogotokat olvasni! :( Kérek szépen meghívót! Persze, ha lehet. :)

Elfelejtette a Nőnapot. De tulajdonképpen mit is várok????? Miért is???? Esküszöm nem vagyok normális. :(
De legalább a Főnököm meglepett egy szál tulipántossal. Szép tulipántos, úgy szeretem. Ebben a mai napban legalább ez szép. Nem igazán sikerült ma szépbe öltöztetni a lelkemet. Kicsit sem ragyogok, mint máskor. Van ilyen. Még mindig hánynom kell. Azt hiszem, inkább lezuhanyozok. Jó éjt.

Esett a hó. Na kérem, március van. Lehetne, h inkább most már a nap süssön??? Jól esne.

Lelki állapotom röviden

Sírni ér? Nem? Akkor inkább alszom. Azt meg nem tudok. Enni ér? Mondjuk degeszre. Mindjárt hányok. Inkább iszok. Perpill még egy korty víz sem megy le a torkomon. Fürdeni kellene, aludni kellene, szakdogát írni kellene, élni kellene. Murphynek járna most egy jó nagy nyakleves! Nekem meg egy fenékbe billentés. Murphy, isten hozott újra nálam!

Szomorú vagyok

Ma reggel elutazott a Szakácsom. Pénteken reggel búcsúztam el tőle személyesen is, azt hittem, h belepusztulok. Leírhatatlanul rossz érzés volt őt utoljára ölelni a Duna parton, a szélben. Egyszerűen nem akaródzott őt elengedni. Egyre csak öleltem és öleltem, és közben gyönyörűen lesírtam az összes vakolatot az arcomról, amit a reggeli tárgyalás miatt pakoltam fel a fejemre. Épp akkor semmi sem érdekelt, csak az,  hogy még utoljára beszívhassam az illatát, belenézhessek a szemébe, érezhessem  a bőre melegét, és hallhassam a hangját, amint a fülembe suttog. Ólomsúllyal nehezedett rám az idő, és borzasztóan kellett uralkodni magamon, hogy kibírjam keserves zokogás nélkül, ahogy megfordultam és elindultam a metró felé. Éreztem, ahogy mögöttem áll, néz és vár.  Vissza kellett fordulnom, még vagy százszor a fülébe súgtam, hogy legyen nagyon boldog és vigyázzon magára. Váltottunk egy hosszú búcsúcsókot, még most is érzem a számon, aztán beült az autóba és elindult haza.
Ma hajnalban hívott, a magyar-osztrák határról útban a schwechati reptér felé. Szomorú volt és félt. Félt az ismeretlentől és félt az egyedülléttől. Este 6-ra ér Amszterdamba és száll hajóra. Mától megváltozik az élete. És az enyém is. Talán tegnap láttam őt utoljára... Hiányzik, már most nagyon hiányzik.

Szakdoga

Ne is mondja senki. Már csak 1 hónapom van hátra. Én meg szinte sehogy sem állok. Ne tessék azt mondani, h ugyan már, minek izgulsz, 1 hónap az rengeteg idő... ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy nem, ez már nagyon kevés, tudniillik nappalisként azelőtt vígan megírtam egy hét alatt is, de most levelőzősként munka mellett ez is nagyon kevés. Jellemző, megint mindent az utolsó pillanatra hagytam..... na ezt a tulajdonságomat nagyon, de nagyon utálom. Lusta vagyok, ezt is tudom... és ezt is nagyon utálom. És még fel sem vettem a kapcsolatot a tanárommal. Na ezért is mit fogok kapni.....
Úgy hogy ma szépen beballagtam a könyvtárba és egy rakás könyvvel jöttem ki. Lehet, hogy a ma estét még engedélyezem magamnak, aztán holnap reggeltől nincs megállás. Adtam magamnak 1 hetet, hogy egy 70%-os anyagot hozzak össze. És ezzel jelentkezem a tanárnál, talán így kevésbé lesz kellemetlen a találkozás.
Azért azon kiakadtam, hogy a könyvtárközi kikérésre és az előjegyzésre is fizetni kell. Hát marha jó, még ezért is? Tessék csak mondani, a több ezer forintos könyvtári olvasójegyhez miért nem tartozik automatikusan ez a szolgáltatás is??? Komolyan mondom, egy rakat lóvét kifizettem már az elmúlt 3 évben ezek miatt. De azért nagyon szeretek könyvtárba járni, és imádom a könyveket!

Busz a Dunán

Az milyen már, hogy a BKV-n ülve épp azon morfondíroztam, hogy hogy a fenébe fogom én megírni a szakdogámat a megadott határidőre, amikor is kifelé bámulva az ablakon az orrom előtt úszott el a Dunán egy busz. A Dunán. Úszott. ??????!!!!!! Mi van????? Hirtelenjében azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Hívjam a katasztrófavédelmet, vagy épp a mentőket és a rendőrséget, vagy üljek és bámuljak bután, mint aki nem vett észre semmit. Végül is sosem lehet tudni, mikor tréfálja meg az embert a kandikamera ugye.... Na nem mintha ez olyan sűrűn előfordult volna velem, de hát azért mégis. Szóval ott úszott a Dunán, de senki sem jajveszékelt, fulladozott, sőt inkább ráérősen nézeldőtek ki a busz ablakán az emberek. Hát mondom, mi van bakker, ezt nem értem. Ahogy hazaértem, egyből meglestem a neten, és láss csodát! Ki gondolta volna, de létezik már itthon is a kétéltű busz!!! Itt a link, ha valakit érdekel. http://www.fn.hu/utazas/20090909/busz_uszik_dunan/

Ugyan borsos az ára, de azért kipróbálnám! :)

Valentin, de utállak

Mit mondjak... életem egyik legrosszabb Valentin napja volt. Olyan semmilyen. Tök egyedül voltam. Erre sem volt példa az elmúlt években. A reggelt papírzsepi hegyekkel és óriási ronda püffedt, kisírt, piros szemekkel indítottam. Ezek után nem sok jóra számítottam a nap hátralévő részében. Végül fogtam magam, és nekiindultam vásárolni. Na ez olyan jól sikerült, hogy 30.000 Ft-om bánta, viszont van két új csizmám, és egy rakás felsőm, gatyám. Leárazások voltak.... Nem is akármilyenek! :) Ettől azért egy picit jobb lett a kedvem. Meg a chilisbabtól, amit ma délután főztem. Apám, én még ilyen jót nem főztem mostanában! Majd összepisilem magam, olyan csípős lett, de akkor is megeszem, mert kihagyhatatlan. :) Aztán persze ezen a főzésen is úgy elszomorodtam. Azelőtt mindig a Szakácsom terepe volt a konyha.... úgy hiányzik....

Tökéletesen látom, hogy mekkora zűrzavar van a fejemben. Mostanában egyre többet álmodom a nagy-nagy exemmel, (aki még jóval a Szakácsom előtt volt, és talán a mai napig nem hevertem ki. Sosem felejtem el, nekem az volt az igazán nagy szerelem, csupa nagybetűvel.... ) annyira élethűek ezek az álmok, szinte érzem az érintését. Szinte érzem, ahogy sóvárgok utána, ahogy az álomban azt mondja, amit hallani akarok, és érzem, ahogy elönt a boldogság, amikor kimondja. Hogy gyere vissza hozzám... Döbbenetes, hogy álmomban mennyire akarom.
ma reggel ismét egy hasonló álom volt, és annyira boldogan ébredtem, szerintem még mosolyogtam is, amikor felkeltem az ébresztőre. Nagyon jó érzés volt. De csak pár pillanatig, amíg rá nem jöttem, hogy ismét álom volt, és a valóság egész más. Na ilyenkor kezdek el haragudni magamra és rá, és az egész világra. És aztán eszembe jut a Szakácsom. És a struccpolitika. És minden egyes reggel a homokba dugom a fejem.

Azt meg még meg se írtam, pedig már egy hónapja történt... hogy az anyu végre férjhez ment! :) Nagyon örülök a boldogságának. Igaz nevelőapámmal azóta már volt egy nagyon komoly konfliktusom, de úg ytűnik túllendültünk a problémán. Csak el ne kiabáljam.

Vulevu.... olvasom, de nem igazán élvezem. Valahogy olyan furcsa ez a könyv. Mintha nem történne benne semmi. Pedig de. De mégis, nekem ez most csalódást okozott. Lehet, h csupán a karakterekkel van a baj. Hogy nem tudok velük azonosulni. Kár, pedig sokat vártam ettől...

Egyszer lesz egy saját kis könyvtárszobám. Úgy szeretném! Gondolatban már be is rendeztem. Ez egy olyan kis olvasókuckó lenne, egy képzeletbeli ház kiszögellő, kiugró kis sarkában. Mindenhol könyvek, középen egy kis asztalka és egy kényelmes fotel egy olvasólámpával. Körülöttem mindenhol könyvek és hatalmas ablakok földig érő függönyökkel. Az ablakpárkányon pedig orchideák nyílnának. A talpam alatt puha, plüss szőnyeg, olyan, aminek a puszta érintése is boldogsággal és nyugalommal tölti el az embert. Ez lenne az én titkos kis birodalmam, a nyugalom szigete. Egy olyan szoba, ahová nem jut el a világ zaja, csak az ablakon beáramló napfény és madárcsicsergés.
Na erre még várnom kell, de esküszöm, ha lesz rá lehetőségem az életem során, ezt biztos megvalósítom. Nekem nagyon sokat jelentene.

Hát az élet zajlik, én meg csak aludni járok haza. Hulla fáradt vagyok, de ez nem újdonság, már egy jó ideje ez megy. Munkáról van szó.
Ami pedig őt illeti, nos struccpolitikát folytatok. Ez mondjuk a lehető legrosszabb megoldás. Hagyom magam sodortatni az élettel. Várok valamire. Hogy elmenjen. Nem egész egy hónap múlva ez meg is fog történni. De nem tudom, mi lesz ezután. Mi lesz velünk... egyáltalán, van még olyan, h mi ketten? De ha nem tévedek, mi már szakítottunk. Vagy mégsem? Nem. Nem vagyunk együtt, de tulajdonképpen beszélünk minden nap. És 2 hetente találkozunk. Ez nem normális. De nem tudom elengedni. Nem tudom, mi van most velem, velünk. Gyáva vagyok....

Az örök jó barát, a fogyókúra hamarosan visszatér! Hétfőn reggel sikerült ama következtetésre jutni, miszerint nem úgy állnak rajtam a gatyák, mint karácsony előtt.... Helló való világ, eddig tartott a jólét...

Majd kimászok belőle

Szeretném megfogalmazni értelmesen, hogy hogy is állok én egyedül, ill. a Szakácsommal. (Ez is milyen érdekes, hogy még mindig az én Szakácsom, nem tudok erről leszokni.) Leginkább sehogy. Olyan se vele, se nélküle kapcsolatban vagyunk. Kapcsolat? Lehet ezt egyáltalán annak nevezni??? Hetente 2-szer, 3-szor szoktunk találkozni, minden nap beszélünk, de mintha távolodnánk egymástól. Aztán persze másnap már úgy érzem, hogy inkább közeledünk. Megkérdőjelezem a dolgokat, kétségbe vonom a döntéseket, aztán eltökélem magam, megerősítem, hogy jól döntöttem, de másnap ugyanúgy a nyakába borulok, mint régen. Hát, én nem is tudom, mit akarok igazán. Hogy lelkileg hogy vagyok? Nem tudom. Azt szoktam mondani annak, aki kérdezi, hogy egész jól. Egyre kevesebbet beszélek erről az egészről, nem véletlenül. Mert egyik nap még jól vagyok, másik nap meg nem. Ilyenkor alig várom, hogy jöjjön a következő nap, amikor megint jól leszek. Bebonylítottam az életem. Na majd kimászok belőle.

Eszembe jutott, hogy a Szakácsommal voltunk cicakiállításon még 2008-ban. Ott is készült rengeteg fotó, csupa szívemcsücske cicákról... és azok sincsenek meg. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem agyalnék azon, vajon még milyen képek tűntek el... ez csak egyre rosszabb lesz.
Ma nincs valami jó kedvem. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy ezen az egész héten nincs valami jó kedvem.Túl sok minden miatt idegeskedek, és ez nem jó, nagyon nem jó. A jó hír viszont, hogy újabb kirakóval lettem gazdagabb, most egy alaszkai tájképet vettem meg, 1500 db-os. A kép a következőkből áll: havas hegyek és kék ég a háttérben, a kép középpontjában egy víztükrös tó, a partján egy zöld fenyőerdő, rengeteg árnyék, és a kép előterében pedig kövek, bokrok, magányos fenyők. Mekkora egy szívás! Hetekig fog tartani, mire kirakom!  

Újabb gyöngyeim

Vaku szórakozott velem, mintha világítana ez is! :D

Azért az milyen felháborító már, hogy január 2-a óta mást sem csinálok, csak tanulok.... holnap vizsga. Nagyon szeretnék már túlleni rajta, mert már úgy, de úgy unom. Napok óta ki sem mozdultam a lakásból... hajtúrás, hajtépés, hiszti, csokievészet, volt már itt minden. Most épp netezek, csak hogy a könyvre rá se kelljen néznem..... bakker. Csak legyen vége már a sulinak, esküszöm, az életben többet nem tanulok!!!!

Csillagviharnál olvastam, hogy úgy tartják, az embernek olyan éve lesz, amilyen a január 1. volt. Huh, na az kínos... legalább is nekem. Röviden összefoglalva, ha hinni lehet a babonának, a következőkre számíthatok: borsónyi boldogság, sok sírás, veszekedés, kétségbeesés, aggódás, fájdalom, szomorúság, utazás, pénz és némi szerencse. Hogy miből gondolom, hát lássuk sorjában:

• borsónyi boldogság: a Szakácsom mellett ébredtem, és néhány órára ismét egy picit boldog lehettem (de csak nagyon picit).
• sok sírás: sírtam, amikor elváltunk és sírtam, amikor egyedül léptem át a lakásom küszöbét, és sírtam, mert nem várt itthon senki. Aztán sírtam, amikor összekaptam a szüleimmel, és sírtam, mert úgy éreztem, magányos vagyok és a világ és mindenki összeesküdött ellenem.
• veszekedés: na igen, sikerült nevelőapámnak jól beletaposnia a lelkembe, csak mert nem tetszik neki, hogy a Szakácsommal szilvesztereztem. Azóta nem kommunikálunk egymással.
• kétségbeesés: mert félek, hogy az anyuék megint bele fognak szólni az életembe, és ez sosem fog változni, és én sem tudok rajta változtatni. És mert össze vagyok zavarodva.
• aggódás: mert nem tudom, h lesz e elég erőm jó és helyes döntéseket hozni. Aggódom a Szakácsomért is...
• fájdalom: össze vagyok törve, ezt nem ragozom.
• szomorúság: szomorú vagyok, hogy folyton lavíroznom kell, kompromisszumokat kell kötnöm és vkinek fájdalmat kell okoznom. Igazságtalan az élet.
• utazás: buszoztam nem is keveset 1-jén, így nem csodálnám, ha idén állandóan utaznom kellene...
• pénz: ettem lencselevest, remélem, lesz foganatja.
• némi szerencse: disznóhúst is ettem! :)

Összesítve nincsenek túl jó kiláztásaim 2010-re.... azért bízom benne, hogy egy pici boldogság nekem is jut idén...

Kedves kis pillangóim

Ezek pedig az én szépséges kis pillangóim! Anyától kaptam őket, olyan szépek! Egész nap tudnám őket bámulni, ahogy a lámpáról lógnak lefelé, és körbe-körbe "szállnak". Ugye szép?

Adventi koszorú

Ezt ugyan nem én csináltam, de jövőre elteszem az "alkatrészeit" és én fogok fabrikálni egyet! :)

Karácsonyfa

Ez az énkis fám, ami már borzasztóan hullik, de azért még szép!

Nyaklánc és karkötő

Ezt is én fűztem! :)

Fűztem

Hó és zene

Őrülten fúj a szél és szakad a hó! Remélem, reggelre csodaszép fehér tájra fogok ébredni, nagyon szeretem, amikor esik a hó!
Karácsonyra megkaptam tesótól Zséda albumát: Rouge - már vagy százszor végighallgattam, olyan jó! Imádom ennek a nőnek a hangját, most gyógyír a lelkemre.

BUÉK

Mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok! :)
Nekem semmi kedvem nem volt a szilveszterhez. Végül úgy döntöttem, hogy a Szakácsommal ünneplem az új évet és a közös barátainkkal. Nagyon jó volt, jól éreztem magam, semmi sem történt köztünk, mégis jó érzés volt vele újra, együtt. Lehet, hogy rossz döntés volt, én úgy éreztem, ez még kell nekünk. Hogy mit hoz az új év? Nem tudom, ettem lencsét és disznó húst, szóval remélem, hogy pénzben és szerencsében nem lesz hiány idén sem. Hogy a szerelem terén mi lesz, nem tudom. A horoszkópom költözést mond az idei évre. Hát majd meglátjuk.
Sajnos rögtön az év első napján sikerült összeveszni a szüleimmel, ez mondjuk nem jó jel, de remélem, azért nem ez lesz jellemző 2010-re.