Nem hiszem el..... se leírni, se elmondani nem tudom. Nem megy. Szétszakadok.

Üres

Fáj. Össze vagyok zavarodva. Dühös vagyok. És még mindig szeretem.
Üres minden. Szívfacsaróan üres. Úgy érzem magam, mint akit a földbe döngöltek.Nem kapok levegőt, megfulladok. Segítség.........

Üvöltés

Üvölt a lelkem itt legbelül. Nem bírom. Elment.
Üvöltök az éjszakába, a párnámba, a vakvilágba. Büdös ribanc. Ezt tudom üvölteni.
Tőmondatokban tudok csak írni, mert másra most képtelen vagyok. Megtépem, de úgy, hogy örök életére kopasz csirke marad. Meg kell őriznem a méltóságomat felé, ezért inkább itt tombolok. Hogy szakadna rá az ég! Hogy képzelte?????? HOgy tehette? Hogy nem sül le a bőr a képéről?????????????????????????????????
Jézusom, ebbe meg fogok őrülni.............. egy büdös számító ribanc, RIBANC!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mintha kardot forgatnának bennem.

Már csütörtök. Mindjárt itt a holnap, a hétvége. Rohamosan múlik az idő. Szalad, fut, nem áll meg, pedig nekem jó lenne. Jó lenne, hogy sokáig tartsanak az utolsó pillanatok. Majd a jövő héten vánszorogni fognak a percek. Meg fogok bolondulni...
Tegnap kezdtem megérteni, felfogni, hogy vége, nincs tovább. Még nem fogtam fel teljesen, majd vasárnap, amikor már nem lesz itt. Úgy félek.

A hétvégén elmegy. Hosszú hét lesz. Addig legalább még az enyém. És addig lélekben próbálok felkészülni a hétvégére. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni. Nem tudom, mi a jó, az a jó, ha itt maradok, és együtt összepakolunk, vagy az a jó, ha pénteken hazamegyek, és hagyom, hogy egyedül menjen el. Én úgy érzem, hogy itt kell vele lennem. Muszáj, nem tudom csak úgy elengedni, és aztán az üres lakás látványára visszajönni. Nem megy. Na igen, az üres lakás. Erre pláne nem vagyok felkészülve. És a csendre.... az őrjítő, fájó, szívettépő, magányos csendre. Azt hiszem, még nem fogtam fel.  

Csend

Csend van. Sikító csend. Nagyokat nyelek, próbálok magamon uralkodni. Hát nem megy. Tegnap este végleg lezártuk. Nincs tovább, nem megy. 2 év 3 hónap. Ha költő lennék, megírnám, hogy milyen szép volt, megírnám, hogy most hogy vagyok, és megírnám, hogy milyen vihar dúl a lelkemben. Azt is megírnám szép és érzékeltető szavakkal, hogy most hogy vagyok. De nem vagyok költő. Így hát nem írok semmit. Mert rosszul vagyok, nagyon rosszul.

Hangulat

A hangulatom? Jó kérdés. Kérdőjelek és kérdőjelek és kérdőjelek. Szenvedünk mindketten, de félek elengedni. Egy ideje talán már erre készülök lelkiekben. Mégis nagyon nehéz.Miért nem vagyok varázsló???? Csak egy pálcasuhintás, és minden szép és virágos és rózsaszín lenne. Mint az elején.... Haldoklunk, igen, ez van.

Nem jó

Van az úgy, hogy az ember nem tudja, kék e az ég, vagy zöld e a fű. Perpill azt sem tudom, fiú vagyok e vagy lány. Bingó. Túróspalacsinta a tányéromon, a háttérben a Barátok közt. Az emberem a hálóban alszik. De meddig? Maholnap talán elköltözik. Őszintén, nem tudom, mit akarok. Ja, de, egy pohár vörösbor, na az jól esne. Ritkán iszom. (vállrándít) Megmutatom a lelkem: fekete-fehér hangyák háborúja, mint a tévében. Kopár és csupasz. Valami nagyon hiányzik.... Hangosan üvölteném, hogy nemjónemjónemjónemjónemjóóóóóóó! Na igen, nem szoktam üvöltözni. Csak néha, de annak is oka van. Mint mindennek. Hm... vicces, mekkora közhelyeket tudok itt puffogtatni, de micsoda igazságok! Úgy mint az idő mindent megold, vagy úgy még nem volt soha, h sehogyse lett volna és társai.
Úgy döntöttem, békét kötök Murphyvel, hátha leszáll végre rólam!!!!

Üdvözlet

Visszatértem. Mit is írhatnék? Nem vagyok jól. Úgy érzem, most zárul le életem egy hosszú korszaka. Az új kezdet reményében új blogot nyitok. A régihez már nem volt kedvem, elfáradtam. Ha kíváncsi vagy rá, itt megtalálod: http://hajnal23.blogol.hu
Az élet és Murphy nagy haverok, ezt már látom!