Nagyon sokat dolgozom, iszonyúan fáradt és magányos vagyok. Egyébként meg nem haladok a szakdolgozattal. Holnap pedig már elseje... még 15 napom van. És fogytam 2 kilót. Hétfőtől pedig egy hét szabadság következik. Kicsit sok a teher rajtam, jó lesz ha már vége lesz a sulinak, egyre kevésbé bírom.

Na már most azt nem értem, hogy hogyan sikerült a teljes havi fizetésemet úgy elverni ebben a hónapban, hogy maradt a pénztárcámban 350 Ft.... Nem is tudom elmondani, mennyire várom a holnapot és a fizetésemet! :) És valahogy nem szeretném az eszembe juttatni, hogy a gardróbban az új rucim, meg az új cipőm és az új felsők és ékszerek mikor és hogyan és mennyiért kerültek a helyükre a többi közé... :)
Ha elkezdeném írni egy füzetbe a napi kiadásaimat, sikítófrászt kapnék. Nem szoktam én ilyen lenni, eddig még minden hónapban sikerült félretenni egy kis pénzt. De most hogy egyedül vagyok, mintha semmi sem számítana. Pedig de igenis nagyon is sokat számít minden. Össze kell szednem magam. Csak még előbb benézek az egyik butikba, csak úgy körülnézni. :) 350 Ft-tal a zsebemben nem lesz nehéz!

A keresztfiam beszélni még nem beszél, de igazi kis zseni, mert írni azt már tud! :) Legalább is az iwiw szerint! :)

Annyira ideges vagyok, hogy majd felrobbanok!!!!

Na elküldtem a Tanárnőnek a szakdoga első változatát. Sztem kitér a hitéből, hogy itt van március vége, én meg még nem vagyok készen vele.... mindenesetre sűrű bocsánatkérések közepette rányomtam a send gombra. Most pedig várok. Illetve nem. Megyek aludni, mert hulla vagyok. Mindenesetre eldöntöttem, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj, ha cigánygyerekek hullanak az égből, én akkor is befejezem április 15-ig, a megadott határidőre!!!!! És még le is adom! Ugye.

A tegnapról

Még én magam is meglepődtem, hogy a tegnapi nap folyamán mennyire magam alá kerültem. Egész nap azt éreztem, hogy mennyire nagyon is szánalmas vagyok, mert mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, és mert nem tudok rendet rakni az életemben, leginkább a fejemben. Mert egyik pillanatban még arra gondolok, hogy mennyire nagyon hiányzik a Szakácsom, a másik pillanatban reménykedek, h vki újra felbukkan a múltból és megint egy másik pillanatban az új szerelem lehetőségéről ábrándozok. Mi ez az állapot??? Nem is tudom, h mit akarok igazán. Annyi mindent elképzeltem a tegnapi napra, hogy megcsinálom. És mi történt, kisírt szemekkel feküdtem a kanapén és bámultam a tévét. Mélységes szomorúság és magány telepedett rám. Olyannyira sikerült magam sajnálni, hogy végül semmit sem csináltam meg. Nagyon reménykedtem benne, hogy egy kiadós alvás helyre tesz. És lőn! Ma reggel ugyan nagyon fáradtan, de jól ébredtem, és a napom is egész jó volt. Elintéztem egy csomó dolgot, még a könyvtárba is bementem, most pedig, ha ezt a mondatot befejeztem, leülök írni a szakdogámat. Nem állok valami fényesen, de azért olyan rosszul sem. Mondjuk úgy, hogy a fele már megvan! Hát akkor én most balra el. Ma este már egy változatot szeretnék elküldeni a konzulensemnek.

Mérleg és centi - diéta indul

Szóval lemértem magam. A mérleg szerint 61 kg vagyok. Ez durvaaaaaaaa! Én azt hittem, hogy legalább 5 kg-val vagyok nehezebb. HOgy is van ez akkor? Nem azt látom a tükörben, mint ami a valóság??? Jesszus, ezek szerint így van. Jó, így mindjárt más, eredetileg a cél 60 kg volt, na így most némileg változtattam rajta, úgy hogy megpróbálom az 57 kg-t elérni. A tavalyi diéta alapján ezt cirka 1 hónap alatt el is érem. Tavaly is az első 1 hónapban majdnem 8 kg-t fogytam, utána meg szinte semmit. Szóval akkor a cél az 57 kg. Ez azt jelenti, hogy kényelmesen bele fogok férni az M-es nacijaimba, hurrááááááááááá! Kellene centit is nézni, nem biztos, hogy egyedül menni fog. Na kipróbálom.
Íme az eredmény:
Mell: 88 cm, sikítok, ha ez lejjebb megy..... (tuti ez lesz az első, ami lemegy 80 cm alá....
A köldök fölött, úgy gyomortájékon a körméretem: 74 cm.
Köldök alatt a derékméretem: 94 cm (ó azok az átkozott párnácskák ugye...)
Fenék: 104 cm, jujjjjjjjjjjjjjjj
comb: 59 cm

Mennyi is szokott lenni az ideális? 90-60-90 ? Háhá, körberöhögöm azt a pasit, aki ezt keresi.
Na következő mérés 1 hét múlva szombaton. Már most izgulok!

Fogyókúra sokadszorra - de most eltökélt vagyok

Nah, a leves fődögél, a halacska fokhagymás tejben áztatva várja sanyarú, de annál finomabb sorsát, a lakásban egész délelőtt nyitva az ablak, nincs végre hideg és ezerrel süt a nap. Hát kell ennél több??? Kell, de azt most hagyjuk, mindenesetre ebbe a már-már idilli képbe rondít bele a tudat, hogy szakdolgozatot kell írni, na így már mindjárt nem olyan szép és jó. A Vodafone-tól meg megjött az értesítés, hogy 14.000 Ft lett a havi számlán... mondanék itt most cifrákat, de nem teszem, mert úri nő lennék vagy mi a szösz! :) Úgy hogy csak szépen elsunnyogok a szobába és végiggondolom, hogy mi a frászért telefonáltam én annyit!!!! Közben eszembe is jutott egy-két dolog, na nem csodálkozom... úgy hogy mától kemény spórolás van, azért ez a 14.000 Ft mégis csak túlzás!!!
Amúgy mától ismét fogyózom, 90 napos diéta van a porondon, mint tavaly ilyenkor is. A helyzet közel sem olyan szörnyű, mint tavaly, viszont tegnap este megnéztem azt a fotót, amely Bulgáriában készült rólam. Úristen, de jól néztem ki!!!!!Úgy hogy mától fogyózom, már megint. Tehát a mai menü: ugyi hús nap van, szóval eszek egy kis halat salátával, utána húslevest. Aztán este ugyanez a menü, csak leves nélkül. Holnap pedig kieszem a levesből a zöldségeket, meg wokkozok bébirépát, cukkinit, padlizsánt és hagymát. A tészta és gyümölcsnapról ne is beszéljünk, előre utálom őket...

Valamiféle várakozás van bennem, izgatottság, de nem tudom, mi az. Ábrándozom egyfolytában és a múltba tekintek, egy régi, nagyon nagy szerelemre emlékezem. De szép is volt.... Talán igaz sem volt. Még mindig nem felejtettem el, és ez nagyon ijesztő.

Villanyóra

Most mi van??? Minden szolgáltató megbolondul??? Az történt, hogy megkaptam az éves elszámoló villanyszámlát, miszerint 50.000 Ft-tal fizettem túl a tavalyi évben. Hát ez több volt, mint vicces. Az első percben még úgy meg is örültem neki, mondván, erre még úgy sem volt példa, inkább mindig rá kellett fizetni. Aztán egyre gyanúsabb kezdett lenni a dolog, mert hát azért az mégsem járja már, hogy egy hűtő, egy mosgatógép, egy mosógép, laptop, tévé, hifi stb. mellett annyira keveset fogyasztottam volna. Na ne! Úg ydöntöttem, kézbe veszem a dolgokat. Mint kiderült, rosszul olvasták le a villanyórámat. És mint kiderült, nem csak hogy nem fizettem túl, de még keveset is, cirka 20.000 Ft-tal.... szóval marha jó. Most küldik a helyesbítő számlát, hát kíváncsi leszek. De azért, biztos ami biztos alapon, kiküldték a postával nekem az 50.000 Ft-ot..... mondjuk úgy, hogy szolidan képen röhögtem az ügyintézőt, amikor megreklamáltam. A pénzt meg nem veszem át, utána meg majd azért rohangálhatok a szolgáltatóhoz...

Nem merem én még megírni azt az üzenetet az univerzumnak... lehet, hogy még nem vagyok kész rá... de azért még fontolgatom!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS IGEN! Megtört a jég! Nekiálltam szakdolgozatot írni! Halleluja! Ez nehéz szülés volt.... :D

Azt mondják, hogy vegyek elő egy papírt, és írjam le, hogy milyen a férfi, akire vágyom. Csak pozitív tulajdonságokat lehet felsorolni. Ha kész, el kell tenni, és rövid időn belül összejön.
Jelentem, 2004-ben írtam először ilyen "A PASI, aki kell nekem" cetlit. 2 héten belül bejött. Másfél éves, óriási nagy szerelem lett belőle, talán máig sem sikerült igazán kiheverni. Na jó, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ténylegesen nem sikerült kiheverni.... Aztán a következő cetlimet 2007-ben írtam. Nem egész 1 hónap alatt ez is bejött. 2 éves kapcsolat lett belőle. Ezt sem hevertem még ki... ha az előzőt 4 év alatt sem sikerült kipihenni, akkor a Szakácsomat sem mostanában fogom. DE! Lélekben már készülök a következő cetlim megírására. Összegyúrom az előző két cetli tulajdonságait és az eddig tapasztalt hiányosságokra jobban odafigyelek! Most már csak az a kérdés, hogy mikor is szánjam rá magam. Mikor leszek készen rá?

Hát hiába, ezek az anyukák mindig istenien tudnak főzni! *kiadós ebéd után még este 9-kor is piheg* na most akkor mi is lesz a fogyókúrámmal???

Őzike-frász

Ritkán ülök a volán mögé, de olyankor tutifix, hogy macskák, kutyák, nyulak és őzikék rohangásznak az úton előttem vagy épp az út mentén villogtatják rám a szemeiket a frászt hozva rám! Tegnap éjjel sem volt ez másként... bakker, inkább egy őzpörkölt, mint egy úton sétáló vad.... istenbizony sötétedés után többet nem ülök kocsiba!

Szánalmas vagyok, ez nem vitás. És most inkább befogom, és villám gyorsan nekiállok tanulni...........

Pipacs, Mimooo, nem tudom a blogotokat olvasni! :( Kérek szépen meghívót! Persze, ha lehet. :)

Elfelejtette a Nőnapot. De tulajdonképpen mit is várok????? Miért is???? Esküszöm nem vagyok normális. :(
De legalább a Főnököm meglepett egy szál tulipántossal. Szép tulipántos, úgy szeretem. Ebben a mai napban legalább ez szép. Nem igazán sikerült ma szépbe öltöztetni a lelkemet. Kicsit sem ragyogok, mint máskor. Van ilyen. Még mindig hánynom kell. Azt hiszem, inkább lezuhanyozok. Jó éjt.

Esett a hó. Na kérem, március van. Lehetne, h inkább most már a nap süssön??? Jól esne.

Lelki állapotom röviden

Sírni ér? Nem? Akkor inkább alszom. Azt meg nem tudok. Enni ér? Mondjuk degeszre. Mindjárt hányok. Inkább iszok. Perpill még egy korty víz sem megy le a torkomon. Fürdeni kellene, aludni kellene, szakdogát írni kellene, élni kellene. Murphynek járna most egy jó nagy nyakleves! Nekem meg egy fenékbe billentés. Murphy, isten hozott újra nálam!

Szomorú vagyok

Ma reggel elutazott a Szakácsom. Pénteken reggel búcsúztam el tőle személyesen is, azt hittem, h belepusztulok. Leírhatatlanul rossz érzés volt őt utoljára ölelni a Duna parton, a szélben. Egyszerűen nem akaródzott őt elengedni. Egyre csak öleltem és öleltem, és közben gyönyörűen lesírtam az összes vakolatot az arcomról, amit a reggeli tárgyalás miatt pakoltam fel a fejemre. Épp akkor semmi sem érdekelt, csak az,  hogy még utoljára beszívhassam az illatát, belenézhessek a szemébe, érezhessem  a bőre melegét, és hallhassam a hangját, amint a fülembe suttog. Ólomsúllyal nehezedett rám az idő, és borzasztóan kellett uralkodni magamon, hogy kibírjam keserves zokogás nélkül, ahogy megfordultam és elindultam a metró felé. Éreztem, ahogy mögöttem áll, néz és vár.  Vissza kellett fordulnom, még vagy százszor a fülébe súgtam, hogy legyen nagyon boldog és vigyázzon magára. Váltottunk egy hosszú búcsúcsókot, még most is érzem a számon, aztán beült az autóba és elindult haza.
Ma hajnalban hívott, a magyar-osztrák határról útban a schwechati reptér felé. Szomorú volt és félt. Félt az ismeretlentől és félt az egyedülléttől. Este 6-ra ér Amszterdamba és száll hajóra. Mától megváltozik az élete. És az enyém is. Talán tegnap láttam őt utoljára... Hiányzik, már most nagyon hiányzik.

Szakdoga

Ne is mondja senki. Már csak 1 hónapom van hátra. Én meg szinte sehogy sem állok. Ne tessék azt mondani, h ugyan már, minek izgulsz, 1 hónap az rengeteg idő... ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy nem, ez már nagyon kevés, tudniillik nappalisként azelőtt vígan megírtam egy hét alatt is, de most levelőzősként munka mellett ez is nagyon kevés. Jellemző, megint mindent az utolsó pillanatra hagytam..... na ezt a tulajdonságomat nagyon, de nagyon utálom. Lusta vagyok, ezt is tudom... és ezt is nagyon utálom. És még fel sem vettem a kapcsolatot a tanárommal. Na ezért is mit fogok kapni.....
Úgy hogy ma szépen beballagtam a könyvtárba és egy rakás könyvvel jöttem ki. Lehet, hogy a ma estét még engedélyezem magamnak, aztán holnap reggeltől nincs megállás. Adtam magamnak 1 hetet, hogy egy 70%-os anyagot hozzak össze. És ezzel jelentkezem a tanárnál, talán így kevésbé lesz kellemetlen a találkozás.
Azért azon kiakadtam, hogy a könyvtárközi kikérésre és az előjegyzésre is fizetni kell. Hát marha jó, még ezért is? Tessék csak mondani, a több ezer forintos könyvtári olvasójegyhez miért nem tartozik automatikusan ez a szolgáltatás is??? Komolyan mondom, egy rakat lóvét kifizettem már az elmúlt 3 évben ezek miatt. De azért nagyon szeretek könyvtárba járni, és imádom a könyveket!

Busz a Dunán

Az milyen már, hogy a BKV-n ülve épp azon morfondíroztam, hogy hogy a fenébe fogom én megírni a szakdogámat a megadott határidőre, amikor is kifelé bámulva az ablakon az orrom előtt úszott el a Dunán egy busz. A Dunán. Úszott. ??????!!!!!! Mi van????? Hirtelenjében azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Hívjam a katasztrófavédelmet, vagy épp a mentőket és a rendőrséget, vagy üljek és bámuljak bután, mint aki nem vett észre semmit. Végül is sosem lehet tudni, mikor tréfálja meg az embert a kandikamera ugye.... Na nem mintha ez olyan sűrűn előfordult volna velem, de hát azért mégis. Szóval ott úszott a Dunán, de senki sem jajveszékelt, fulladozott, sőt inkább ráérősen nézeldőtek ki a busz ablakán az emberek. Hát mondom, mi van bakker, ezt nem értem. Ahogy hazaértem, egyből meglestem a neten, és láss csodát! Ki gondolta volna, de létezik már itthon is a kétéltű busz!!! Itt a link, ha valakit érdekel. http://www.fn.hu/utazas/20090909/busz_uszik_dunan/

Ugyan borsos az ára, de azért kipróbálnám! :)