2011. február 27., vasárnap

Boldog vagyok

Eddigi életemet úgy éltem, hogy fogalmam sem volt róla, létezik ekkora boldogság. Fogalmam sem volt róla, hogy létezik első látásra szerelem, hogy lehet valakit ismeretlenül szeretni, feltétel nélkül elfogadni. M. úgy robbant be az életembe, mint egy tomboló vihar, jött, tarolt és győzött. Rabul ejtett és nem eresztett. A fellegekben jártam, minden gondolatom az övé volt.
Már több, mint egy éve, hogy egyedül vagyok, hogy nincs a Szakácsom nekem és én nem vagyok neki. Csupa nagybetűvel EGYEDÜL. Mert ugyan voltak mindig férfiak az elmúlt egy évben, akikkel egy-két hónapig bírtam, de igazán mindig egyedül voltam. Egyik sem volt az én testi-lelki társam, akit én annyira nagyon keresek. Senki. Volt egy tök jó szilveszterem a barátnőmmel, de éjfélkor azt hittem, belehalok a fájdalomba, hogy megint egy újabb év, és még mindig semmi. Egyre halványabbak az álmaim, mert nem jön össze. Annyira akarom, hogy talán ezért sem sikerül. Minden egyes halvány reménysugárnál felcsillan a szemem, megdobban a szívem, hogy talán majd most. Elrugaszkodom a földtől, szárnyalok az ég felé, aztán szép lassan megint zuhanni kezdek. A mosoly eltűnik az arcomról, mintha ott sem lett volna, a napsütést felhők takarják el, és én megint a földön találom magam, a valóság úgy zuhan rám, mint egy arculcsapás, fájón, ridegen, szívbe markolón. Minden egyes alkalommal ez történik, ugyanez a forgatókönyv. Szép, hízelgő szavak, én hiszek, naívan, felteszek mindent egy lapra, közben rettegek, de meg kell próbálnom. És akkor jön a valóság. Jó reggelt Csipkerózsika, ideje felébredned….
Annyira ki vagyok éhezve a szeretetre, hogy elhiszek bárkinek bármit, hogy bevállalok olyat is, amit nem kellene. Igen, rágörcsöltem erre a témára. Óriási hiba. Mert minden egyes alkalommal sérülök. Felépítettem magam köré egy kis falat, ami az utóbbi időben kártyavárként omlott le, mert gyenge volt, mint ahogy én is. A világ úgy látja, vidám és boldog vagyok, valójában tombolok belül, némán ordítok, és szüntelenül, hangtalanul, könnyek nélkül sírok. Egyik napot élem a másik után, és várok. Várok, hogy történjen végre valami.
És akkor jött M. Január óta fent vagyok az egyik netes társkeresőn. Randiztam, flörtölgettem, leveleztem, ismerkedtem. Könyvet írhatnék a sikertelen randikról, a hülyébbnél hülyébb pasasokról, akik eljöttek értem óriási Mercikkel és BMW-vel, kinyalva, öltönyben, de kiégve, megkeseredve, vagy épp csak a szexre hajtva. Már-már szórakoztatott, hogy mennyi hülyét hord a hátán a föld. Isten tudja, hány kávét vagy teát ittam meg kávézókban az elmúlt néhány hétben, hányszor írtam le, hogy ki vagyok, mit szeretek csinálni, és kit keresek.
És akkor egyszer csak jött Ő. Egyszerűen, tárgyilagosan, lehengerlően és őszintén. 3 hete ismerem, de egy örökkévalóságnak tűnik, mintha mindig is mellettem lett volna. Elvarázsolt a leveleivel, a gondolataival, a szavaival. Hamar eljött az első találkozásunk. Villámcsapás, így lehetne egyszerűen és érthetően megfogalmazni azt, amit akkor éltem át. Beközöntött az életembe az első látásra szerelem. Honnan is tudhattam voln, hogy ez ilyen csodálatos érzés... A mennyekben jártam. Aztán következett egy hét pokol. M. élete nem egyszerű, 30 éve alatt annyit élt és látott, mint 100 másik ember egy emberöltő alatt. Nem könnyű vele, az a hét nagyon nehéz volt. De dűlőre jutottunk. Egy hét alatt annyi energiát emésztett fel bennem a bizonytalanság, hogy elfáradtam és kiborultam. Megbeszéltük, azóta ismét enyém a boldogság. Lesznek még súrlódásaink, hiszen mind a ketten erős karakterek vagyunk, azonban egy valamiben egészen biztos vagyok, és még sosem éreztem így. Én ehhez az emberhez férjhez fogok menni és boldog leszek vele életem végéig. Nincsenek kétségeim, és ez hihetetlen. Történjék bármi, tudom, hogy ez így lesz! És ami a legszebb, ezt ő is tudja! :)

2011. január 25., kedd

Homloküreg gyulladás szevasz.... hát most learatom a december óta tartó betegeskedés gyümölcsét. pfffffffff Orvosnál természetesen egyszer sem voltam, úgy hogy ma tárt karokkal várt a fül-orr-gégész. :( Antibiotikum, bioptron lámpa, aspirin, orrcsepp, inhalálás, c vitamin. És továbbra is dolgozom....

2011. január 22., szombat

Hát a fogyókúra a másik dolog. Tök jól voltam karácsony előtt. Erre jöttek az ünnepek, és azóta...... nem bírom megállni, h ne egyek. Kezdenek szűkké válni a ruháim.... a gyönyörűszép ruháim!!!! Tényleg muszáj lesz elmenni mozogni! Már rélelődik az elhatározá egy ideje. Most épp a betegség szólt közbe, de ha meggyógyulok, beindulok, muszáj lesz. Addig meg vhogy megpróbálom betartani az este 6 utánnem eszünk szabályt, de nehéz lesz....
Én nem tudom, egyesek hogy gondolják,hogy első randin dvd-ézni fogunk nálam... ez hülye.... de, majd épp egy vadidegen férfit beengedek a lakásomba, akiről azt sem tudom, h ki fia borja. Inkább lefújtam a tegnap estét. Na de most komolyan, jöjjön már egy értelmes, épeszű férfi az utamba!!!!
Na meg a másik... néhány hete belebotlottam egy 42 éves pasasba. Rengeteg sebből vérzik a dolog, egyből mindjárt az életkora ugye... annyi minden van itt még, probléma probléma hátán, hogy egy életre is elég lenne, és nekem ez köszönöm, de nem kell. Én ezt nem vállalom fel. Életművészekből meg pláne nem kérek. Legutóbb már annyira idegesített, amikor találkoztunk, hogy alig vártam, h elmenjen. Szóval ennél biztosabb jel nem is kell, ki fogom rakni a szűrét. Csak az a bibi, hogy ő fülig szerelmes belém, és össze fogom törni a lelkét... és ezt nagyon nem szeretném, utálom, ha fájdalmat kell okoznom másnak. Viszont inkább most, mint majd később. Tudom én ezt nagyon jól.
Úgy alakult, hogy még mindig beteg vagyok... és természetesen egyetlen napot sem voltam itthon. Nem is tudom, szerintem lassan a munka hőse vagy a legnagyobb lúzer kategória fődíját is megnyerem.... a mostani állapotomat elnézve, február lesz, mire kimászok ebből a vacakból. pffffff

2011. január 3., hétfő

Szeretem az új évet azzal kezdeni, hogy akkora az orrom, mint egy bohócnak, és még piros is, a fülem be van dugulva, a százas papírzsepit naponta veszem és a meleg tea a fülemen jön ki...igen, szilveszter éjjel megfáztam. És most dolgozom... na ez a szívás!

2010. december 29., szerda

"Szeretlek, mert olyan kis bolond vagy, és ez annyira jól áll neked. Imádom ezt benned. De nem vagyok szerelmes beléd." Ezek után legyen az embernek boldog karácsonya... "Jobbat érdemelsz nálam." Hát köszi, és igen, ebben teljesen igazad van.
Momentán úgy vágok neki az újévnek, ahogy kezdtem. Egyedül, mint a kisujjam. Nem mondom, hogy lelkileg nem visel meg. Mert igen, nagyon is rossz kedvem van, és leginkább ezt nem akartam. De még mindig jobb így, mint szenvedni vki mellett a bizonytalanságban. Egy a gond, nem vagyok az a szingli tipus. Szóval semmi sem jó. És most kicsit mérges is vagyok, mert hová lett az a híres optimizmusom??? Fantasztikusak a hangulatingadozásaim.... Legszívesebben fúriaként tombolnék, annyira elégedetlen vagyok és utálok mindent és hisztis és dilis vagyok, de igazából nem tudnám konkrétan megmondani, hogy pontosan mi a bajom. Minden, de úgy igazán...
Inkább elteszem magam holnapra!
Hát öhmmm, a maradék karácsonyi sütik alattomosan sasolnak rám, és még alattomosabban egészen véletlenül becsusszannak a számba, este 11-kor... nemleszennekjóvége... nemleszennekjóvége........ feszül a gatyám, ami karácson yelőtt tökéletesen simult rám!!! Mondom én, hogy nem lesz ennek jó vége!

2010. december 28., kedd

Hmmmm pogácsa. Momentán megveszek egy jó kis sajtos pogácsáért. HOgy mik vannak???? Sosem kívántam még ennyire egy pogácsát. Chipset igen, na de az más, mert ugye én a chipskirálylány... de hogy pogácsát??? :D
No igen, cseberből vederbe. Elhagytam a katonámat az exrendőrömért. Majd az exrendőröm ugyanazt a forgatókönyvet eljátszotta velem, mint a tavasszal. Tehát most megint egyedül vagyok, mondjuk úgy, két szék közt a pad alá kiváló esetét produkáltam cirka 1 hónap alatt. Hurrá. De megszűnt a bizonytalanság és én megkönnyebbültem. Ez viszont jó.
Amúgy lehetne már végre, hogy egy épeszű normális férfiember akadjon az utamba??? Köszi! Hálás lennék....
Minél inkább válaszokat akarok, annál nagyobb a hallgatás. Nem bírom megérteni, miért így működnek a férfiak... vesszőparipám, de ha A, akkor legyen A vagy B, de nem C, és nincs kertelés. És igen, én jobbat érdemlek nála, naná. Befejeztem az exekkel, még egyszer nem lépek ugyanabba a vödör szarba, ez egészen biztos!

újra itt

Régen írtam már. Nem volt kedvem. Talán majd most ismét. Hogy ha egyetlen szóval kellene jellemezni az életemet a lelkivilágommal egyetemben, akkor nagyon egyszerűen úgy fogalmaznék, KÁOSZ. Így csupa nagy betűvel. És ha most nagyon ügyes lennék meg varázsló, akkor óriási nagy pacákat ejtenék a betűk közé, mert az valamiért nekem olyan, mintha a KÁOSZon belül is még nagyobb káosz lenne, csupa kisbetűvel.

2010. szeptember 13., hétfő

Tegnap este felhívott telefonon, hogy jóéjszakát kívánjon. Mivel már elmúlt éjfél, én rég aludtam. Iszonyú fáradt voltam, mert előtte este buliztam, és reggel 6-kor sikerült hazaérni... szóval csak pár mondatot beszéltünk. Alig emlékszem a szavaira, de arra tisztán, hogy majdnem elszólta magát. Az igazság az, hogy sokat beszélgettünk már a szerelemről, de a szerelmi vallomás eddig még váratott magára. Tudtam, éreztem, és ő is mondta, hogy úgy érzi, felszállt egy száguldó vonatra, ami meg sem áll, és repíti a szerelem felé. (Nahát, hogy miket nem mond!!!) És ez neki jó, és nem akarja megállítani azt a vonatot. (Na hát én sem, elhihetitek!)
Szóval az este úgy búcsúzott el tőlem a telefonban, hogy "Aludj jól, szia szere...... na mindegy, szóval ölelnélek, aludj jól"... stb Tehát én ezt olybá veszem, hogy azt akarta mondani, szia szerelmem!!!! :)))) Na persze úg yköszöntem el tőle, mintha ezt a kis malőrt meg sem hallottam volna, mert ugye nagy játékos vagyok! :))) Ma reggel pedig úgy döntöttem, okos leszek, és felhívtam azzal az átlátszó dumával, hogy arra emlékszem, hogy beszéltünk, de hogy miről, azt nem tudom, mert annyira fáradt voltam. Úgy tűnik bevette. Mondjuk nem volt nehéz, mert kb 1 percet beszéltünk, és a felére tényleg nem is emlékszem, mert szinte nem voltam magamnál. A lényegre viszont emlékszem, és ez az én titkom marad! :D Szóval hát mégsem közömbös irántam!!! :D
Mostanában valahogy nehezemre esik ide írni. Nem is tudom. Sok minden van, leginkáb munka. Ami a pasikat illeti, nos igen, megvan a katonám, randizgatunk, alakul a dolog, de nem győzök rá még mindig várni! Hát ez már mindig így lesz? Semmit sem utálok jobban, mint várni. Úgy látszik, valamire nagyon meg akar tanítani az élet, hogy folyton ilyen várós kihívások elé állít.... :) Igen, persze, tudom én, türelmetlen vagyok, ezt már számtalanszor a fejemhez vágták. Tisztában vagyok vele. De ha egyszer annyira, de annyira szeretném megölelni, hozzá bújni, a nap minden percében a kezét fogni... hogy a fenébe várjak így napokat??? Mert hogy erről van szó. Kb 3-4 naponta tudunk találkozni. És ha végre összejön, akkor is késő este. Ettől megőrülök. Arról nem is beszélve, hogy őrülten hiányoznak a beszélgetéseink. Amikor kint volt, tőlem több ezer kilóméter távolságra, minden nap jutott időnk egymásra, órákon keresztül beszélgettünk. Olyan kis édes kis semmiségekről, meg az élet nagy dolgairól, róla, rólam, arról, hogy feleségül vesz, és szülök neki 3 gyereket, a negyedikkel pedig egyszer majd jól meglepem, és hasonlók. Imádtam vele telefonon beszélgetni. Minden nap volt vmi, amivel megnevettetett, vagy meglepett. És most hogy itthon van, egyszerűen nincs egymásra időnk. Én rengeteget dolgozom, ő lót-fut, ügyeket intéz, a családjával és a barátaival van, akiket hosszú hónapok óta nem látott. És valahogy mellőzöttnek érzem magam. Számomra nagyon hosszú, másfél hónapot vártam rá, és most azt szeretném, hogy mindig velem legyen. De muszáj tudomásul vennem, hogy ez így nem megy. Továbbra is várni kell, pedig már az a több ezer kilóméteres távolság cirka 50-60 km-re csökkent, mégis olyan soknak tűnik. Ki érti ezt...

2010. augusztus 8., vasárnap

Hát ez vicces, megkaptam a villanyszámlát. Tájékoztatott a szolgáltató, hogy csökkentették az árakat. Megnéztem, kerek 60 forinttal kevesebb a számlám... :D
Egyébként elvagyok. Sikerült a nyár közepén megfáznom, taknyom-nyálam egybefolyik....
Mostanában sokat járok bulizni. Ragadnak a pasik, de egyik sem kell. Én nem tudom, mi van, de annyi hülye van!
Az igazság az, hogy megismerkedtem valakivel egy netes társkeresőn. Katona, külföldön szolgál, augusztus végén jön haza. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már alig várom, h végre átölelhessem. :) Sok a kérdés, a buktató, de nagyon vonzódom hozzá. Hát majd meglátjuk, h mi lesz, ha végre személyesen is tudunk találkozni. Egy biztos, várni fogom a reptéren!

2010. július 28., szerda

A héten szabadságon vagyok, hazajöttem az anyuékhoz. Annyira jó! Kezdek teljesen kikapcsolni végre! Közben pasi a láthatáron, de ez bonyolult és nem publikus, így nem beszélhetek róla. 1 hónap múlva meglátjuk. Már nagyon várom!!!! Annyi bizonyos, az első randink a reptéren lesz! Te jó ég! :)

2010. július 24., szombat

Tegnap este Bob Sinclair buli volt a Rióban. Hű meg ha! De hogy mennyi hülye ember van... félelmetes!
Most már tudom, hogyan kell a pattogatott kukoricából szenet varázsolni.... baszki, az egyetlen táplálékforrásnak is annyi.... nah, hát akkor rendeljünk! :D

2010. július 21., szerda

Zorica szerbül annyit tesz, Hajnalka. :) Szerintem nagyon szép és romantikus!

2010. július 9., péntek

Az úgy volt, hogy a gardrób közepén állva felsóhajtottam, hogy nincs egy rongyom se... és cirka 1 óra alatt vettem egy cipőt, egy nacit és egy felsőt, na meg kiegészítőket. Szóval a holnapi Balatonsoundra teljes a menetfelszerelés! :) Három fürdőruha a táskában, egy zsáknyi sminkcucc, legalább 3 pár cipő, mert ugye sosem lehet tudni, parfüm, rúzs. Körmeim kilakkozva, lábam epilálva. Márpedig én holnap bepasizok! :)