Hát az élet zajlik, én meg csak aludni járok haza. Hulla fáradt vagyok, de ez nem újdonság, már egy jó ideje ez megy. Munkáról van szó.
Ami pedig őt illeti, nos struccpolitikát folytatok. Ez mondjuk a lehető legrosszabb megoldás. Hagyom magam sodortatni az élettel. Várok valamire. Hogy elmenjen. Nem egész egy hónap múlva ez meg is fog történni. De nem tudom, mi lesz ezután. Mi lesz velünk... egyáltalán, van még olyan, h mi ketten? De ha nem tévedek, mi már szakítottunk. Vagy mégsem? Nem. Nem vagyunk együtt, de tulajdonképpen beszélünk minden nap. És 2 hetente találkozunk. Ez nem normális. De nem tudom elengedni. Nem tudom, mi van most velem, velünk. Gyáva vagyok....