Az éjjel azt álmodtam, hogy kisbabát várok. Valami hihetetlenül csodálatos, semmihez sem hasonlítható érzés volt. :) Láttam a gömbölyödő nagy pocakomat, és olyan szeretethullám söpört rajtam végig, és olyan valóságos volt, hogy szinte fájt felébredni. Hű meg ha. Vajon tényleg ilyen lehet? Mikor fogom ezt én is átélni... ki tudja. Ha így haladok, még 5 év múlva sem. Nagyon szeretnék már végre kikötni, férjhez menni, családot alapítani. Él bennem egy idealista kép, mert én ilyen vagyok, igazi rák nő, szóval él bennem egy kép, sok pici aprósággal, boldog házasságban egy szerető, és nem utolsó sorban egy karakán férfi mellett, a kertben rohangászó labradorral és egy lusta macskával, a kert közepén homokozóval, diófával, cseresznyefával. Ez egy pillanatfelvétel a jövőből, süt a nap, egy kismadár csiripel, én pedig ülök a teraszon, és végtelenül boldogan szemlélem a környezetem. Ha nagyon erősen rágondolok, még a frissen nyírt fű illatát is érzem. Én ezzel megelégednék. Eszem ágában sincs hatalmas karriert befutni, hogy aztán egyszer csak arra ébredjek, boldogtalan vagyok, mert elmúltak úgy az évek, hogy elszalasztottam a boldogságot.
Nem, nem, szó sem lehet róla. Csak találnám már meg végre azt, aki valóra váltja ezt az álmomat.... borzasztóan hálás lennék érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése