Tegnap este sikerült úgy összeveszni vele, hogy gyakorlarilag közöltem vele, fel is út, le is út. Persze megint én vagyok a hibás, és még neki áll feljebb, h milyen hangnemben beszélek vele. Azonnal támad, ha úgy érzi, h vádolom valamivel, vagy szóváteszek bármit is. Azt hiszem, hogy nagyon hülye helyzetbe sodortam saját magam. Innen már nem nagyon van visszaút. (Csak az a baj, hog ymég mindig reménykedek...)