2010. július 4., vasárnap

Nagy baj az agybaj...

És tényleg így van. Egy közösségi oldal. Ex-Szakácsom, és sztem az új nője. Úgy 10 perccel ezelőtt. Azt hittem, hogy sírva fakadok és mellé olyan dühös lettem, hogy azt hittem, megfulladok a féltékenységtől. Jézusom, ez nagyon gáz.... mégis hogy jövök én ahhoz, hogy féltékeny merjek lenni, amikor 2 hónappal ezelőtt én voltam az, aki közölte vele, megismerkedtem valakivel, bocsi. Nah, ez nagyon durva, legszívesebben úgy felpofoznám magam, mint annak a rendje. Valami olyasmi érzés bukkant fel bennem, hogy nekem szabad, de neki nem. Még nem. Mármint ismerkedni, szerelmet találni. Hát ez gáz. Nem is tudok erre hirtelen mit mondani. Annyira durva, hogy saját magamon meglepődtem. Észhez kellene térni végre. Mégis mit képzelek én???? Ki vagyok???? Hogy jövök én ehhez????????? /FEJFALBAVER/ Na sürgősen húzzál Csigás aludni, befogd a szádat, verd ki az idiótaságokat a fejedből, szedd össze magad végre, mert megnyerted a szánalom.hu versenyt.... szánalmas és vérciki vagy Csigás. /sztem hiányzik egy kiadós hiszti egy hatalmas pofonnal megspékelve, "vihar" készülődik, érzem, remek..../

2 megjegyzés:

pipacs írta...

Nem vagy szánalmas, se vérciki. Szerintem ez teljesen normális reakció. Majd elmúlik. *simi*

Névtelen írta...

Röhejes... mármint az, hogy igazából olyan egyforma reakcót válthat ki belőlük (sokunkból) hasonló dolog. Düh, fájdalom, szégyenérzet.... azért kíváncsi lennék, a másik oldal ilyenkor mit gondol, egyáltalán: gondol-e valamit...
Csigusz, inkább dühöngj, mint sírj miatta!!!!! szerintem...
krikszi