2010. június 20., vasárnap

Várom, h hívjon, mert meg kellene beszélni néhány dolgot. Ha mást nem, legalább adja vissza a kulcsomat, ő visszakapja a cuccait és szép csendben elbúcsúzunk. Azért az elég gyilkos mondat volt tőle, h nem tudja, kellek e neki. Hát anyád. Akkor nincs miről beszélnünk. Persze ezt is csak azért bökt eki, mert direktben rákérdeztem. Nagy hallgatás, mire kibökte. Jól éreztem magam ettől... Nem hiszem, h folytatni fogjuk. Egyre kevésbé akarom. Már csak azért sem, mert tegnap megismerkedtem valakivel. Adnám neki a zöldlámpát, de mivel ő még jelen van, nem akarok kavarni. Szerintem a jósnő jóslata most fog beteljesülni. Hát kíváncsian várom. Mindenesetre legalább terhes nem vagyok. Tegnap megcsináltam a tesztet. Megkönnyebbültem.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hűbakker, na az lenne most a kemény helyzet.
Hagyd a francba, felesleges erre a pasire időt, energiát pazarolni.
Viszont nem kéne ilyen hamar beleugrani egy másik kapcsolatba... tudom, sokszor működik a kutyaharapást szőrével, de azért vigyázz magadra.
krikszi

Tabby írta...

kulcsot ennyi idő ismeretség után? hát Te tudod, de én bizti lecserélném a zárat az ajtómon...