2010. január 13., szerda

Az örök jó barát, a fogyókúra hamarosan visszatér! Hétfőn reggel sikerült ama következtetésre jutni, miszerint nem úgy állnak rajtam a gatyák, mint karácsony előtt.... Helló való világ, eddig tartott a jólét...

Majd kimászok belőle

Szeretném megfogalmazni értelmesen, hogy hogy is állok én egyedül, ill. a Szakácsommal. (Ez is milyen érdekes, hogy még mindig az én Szakácsom, nem tudok erről leszokni.) Leginkább sehogy. Olyan se vele, se nélküle kapcsolatban vagyunk. Kapcsolat? Lehet ezt egyáltalán annak nevezni??? Hetente 2-szer, 3-szor szoktunk találkozni, minden nap beszélünk, de mintha távolodnánk egymástól. Aztán persze másnap már úgy érzem, hogy inkább közeledünk. Megkérdőjelezem a dolgokat, kétségbe vonom a döntéseket, aztán eltökélem magam, megerősítem, hogy jól döntöttem, de másnap ugyanúgy a nyakába borulok, mint régen. Hát, én nem is tudom, mit akarok igazán. Hogy lelkileg hogy vagyok? Nem tudom. Azt szoktam mondani annak, aki kérdezi, hogy egész jól. Egyre kevesebbet beszélek erről az egészről, nem véletlenül. Mert egyik nap még jól vagyok, másik nap meg nem. Ilyenkor alig várom, hogy jöjjön a következő nap, amikor megint jól leszek. Bebonylítottam az életem. Na majd kimászok belőle.
Eszembe jutott, hogy a Szakácsommal voltunk cicakiállításon még 2008-ban. Ott is készült rengeteg fotó, csupa szívemcsücske cicákról... és azok sincsenek meg. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem agyalnék azon, vajon még milyen képek tűntek el... ez csak egyre rosszabb lesz.
Ma nincs valami jó kedvem. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy ezen az egész héten nincs valami jó kedvem.Túl sok minden miatt idegeskedek, és ez nem jó, nagyon nem jó. A jó hír viszont, hogy újabb kirakóval lettem gazdagabb, most egy alaszkai tájképet vettem meg, 1500 db-os. A kép a következőkből áll: havas hegyek és kék ég a háttérben, a kép középpontjában egy víztükrös tó, a partján egy zöld fenyőerdő, rengeteg árnyék, és a kép előterében pedig kövek, bokrok, magányos fenyők. Mekkora egy szívás! Hetekig fog tartani, mire kirakom!  

2010. január 5., kedd

2010. január 4., hétfő

Azért az milyen felháborító már, hogy január 2-a óta mást sem csinálok, csak tanulok.... holnap vizsga. Nagyon szeretnék már túlleni rajta, mert már úgy, de úgy unom. Napok óta ki sem mozdultam a lakásból... hajtúrás, hajtépés, hiszti, csokievészet, volt már itt minden. Most épp netezek, csak hogy a könyvre rá se kelljen néznem..... bakker. Csak legyen vége már a sulinak, esküszöm, az életben többet nem tanulok!!!!

2010. január 2., szombat

Csillagviharnál olvastam, hogy úgy tartják, az embernek olyan éve lesz, amilyen a január 1. volt. Huh, na az kínos... legalább is nekem. Röviden összefoglalva, ha hinni lehet a babonának, a következőkre számíthatok: borsónyi boldogság, sok sírás, veszekedés, kétségbeesés, aggódás, fájdalom, szomorúság, utazás, pénz és némi szerencse. Hogy miből gondolom, hát lássuk sorjában:
  • borsónyi boldogság: a Szakácsom mellett ébredtem, és néhány órára ismét egy picit boldog lehettem (de csak nagyon picit).
  • sok sírás: sírtam, amikor elváltunk és sírtam, amikor egyedül léptem át a lakásom küszöbét, és sírtam, mert nem várt itthon senki. Aztán sírtam, amikor összekaptam a szüleimmel, és sírtam, mert úgy éreztem, magányos vagyok és a világ és mindenki összeesküdött ellenem.
  • veszekedés: na igen, sikerült nevelőapámnak jól beletaposnia a lelkembe, csak mert nem tetszik neki, hogy a Szakácsommal szilvesztereztem. Azóta nem kommunikálunk egymással.
  • kétségbeesés: mert félek, hogy az anyuék megint bele fognak szólni az életembe, és ez sosem fog változni, és én sem tudok rajta változtatni. És mert össze vagyok zavarodva.
  • aggódás: mert nem tudom, h lesz e elég erőm jó és helyes döntéseket hozni. Aggódom a Szakácsomért is...
  • fájdalom: össze vagyok törve, ezt nem ragozom.
  • szomorúság: szomorú vagyok, hogy folyton lavíroznom kell, kompromisszumokat kell kötnöm és vkinek fájdalmat kell okoznom. Igazságtalan az élet.
  • utazás: buszoztam nem is keveset 1-jén, így nem csodálnám, ha idén állandóan utaznom kellene...
  • pénz: ettem lencselevest, remélem, lesz foganatja.
  • némi szerencse: disznóhúst is ettem! :)
Összesítve nincsenek túl jó kiláztásaim 2010-re.... azért bízom benne, hogy egy pici boldogság nekem is jut idén...

Kedves kis pillangóim

Ezek pedig az én szépséges kis pillangóim! Anyától kaptam őket, olyan szépek! Egész nap tudnám őket bámulni, ahogy a lámpáról lógnak lefelé, és körbe-körbe "szállnak". Ugye szép?

Adventi koszorú

Ezt ugyan nem én csináltam, de jövőre elteszem az "alkatrészeit" és én fogok fabrikálni egyet! :)

Karácsonyfa

Ez az énkis fám, ami már borzasztóan hullik, de azért még szép!

Nyaklánc és karkötő

Ezt is én fűztem! :)

Fűztem


Hó és zene

Őrülten fúj a szél és szakad a hó! Remélem, reggelre csodaszép fehér tájra fogok ébredni, nagyon szeretem, amikor esik a hó!
Karácsonyra megkaptam tesótól Zséda albumát: Rouge - már vagy százszor végighallgattam, olyan jó! Imádom ennek a nőnek a hangját, most gyógyír a lelkemre.

BUÉK

Mindenkinek nagyon boldog és sikeres új évet kívánok! :)
Nekem semmi kedvem nem volt a szilveszterhez. Végül úgy döntöttem, hogy a Szakácsommal ünneplem az új évet és a közös barátainkkal. Nagyon jó volt, jól éreztem magam, semmi sem történt köztünk, mégis jó érzés volt vele újra, együtt. Lehet, hogy rossz döntés volt, én úgy éreztem, ez még kell nekünk. Hogy mit hoz az új év? Nem tudom, ettem lencsét és disznó húst, szóval remélem, hogy pénzben és szerencsében nem lesz hiány idén sem. Hogy a szerelem terén mi lesz, nem tudom. A horoszkópom költözést mond az idei évre. Hát majd meglátjuk.
Sajnos rögtön az év első napján sikerült összeveszni a szüleimmel, ez mondjuk nem jó jel, de remélem, azért nem ez lesz jellemző 2010-re.