2010. szeptember 13., hétfő

Tegnap este felhívott telefonon, hogy jóéjszakát kívánjon. Mivel már elmúlt éjfél, én rég aludtam. Iszonyú fáradt voltam, mert előtte este buliztam, és reggel 6-kor sikerült hazaérni... szóval csak pár mondatot beszéltünk. Alig emlékszem a szavaira, de arra tisztán, hogy majdnem elszólta magát. Az igazság az, hogy sokat beszélgettünk már a szerelemről, de a szerelmi vallomás eddig még váratott magára. Tudtam, éreztem, és ő is mondta, hogy úgy érzi, felszállt egy száguldó vonatra, ami meg sem áll, és repíti a szerelem felé. (Nahát, hogy miket nem mond!!!) És ez neki jó, és nem akarja megállítani azt a vonatot. (Na hát én sem, elhihetitek!)
Szóval az este úgy búcsúzott el tőlem a telefonban, hogy "Aludj jól, szia szere...... na mindegy, szóval ölelnélek, aludj jól"... stb Tehát én ezt olybá veszem, hogy azt akarta mondani, szia szerelmem!!!! :)))) Na persze úg yköszöntem el tőle, mintha ezt a kis malőrt meg sem hallottam volna, mert ugye nagy játékos vagyok! :))) Ma reggel pedig úgy döntöttem, okos leszek, és felhívtam azzal az átlátszó dumával, hogy arra emlékszem, hogy beszéltünk, de hogy miről, azt nem tudom, mert annyira fáradt voltam. Úgy tűnik bevette. Mondjuk nem volt nehéz, mert kb 1 percet beszéltünk, és a felére tényleg nem is emlékszem, mert szinte nem voltam magamnál. A lényegre viszont emlékszem, és ez az én titkom marad! :D Szóval hát mégsem közömbös irántam!!! :D

Nincsenek megjegyzések: