"Szeretlek, mert olyan kis bolond vagy, és ez annyira jól áll neked. Imádom ezt benned. De nem vagyok szerelmes beléd." Ezek után legyen az embernek boldog karácsonya... "Jobbat érdemelsz nálam." Hát köszi, és igen, ebben teljesen igazad van.
Momentán úgy vágok neki az újévnek, ahogy kezdtem. Egyedül, mint a kisujjam. Nem mondom, hogy lelkileg nem visel meg. Mert igen, nagyon is rossz kedvem van, és leginkább ezt nem akartam. De még mindig jobb így, mint szenvedni vki mellett a bizonytalanságban. Egy a gond, nem vagyok az a szingli tipus. Szóval semmi sem jó. És most kicsit mérges is vagyok, mert hová lett az a híres optimizmusom??? Fantasztikusak a hangulatingadozásaim.... Legszívesebben fúriaként tombolnék, annyira elégedetlen vagyok és utálok mindent és hisztis és dilis vagyok, de igazából nem tudnám konkrétan megmondani, hogy pontosan mi a bajom. Minden, de úgy igazán...
Inkább elteszem magam holnapra!

Hát öhmmm, a maradék karácsonyi sütik alattomosan sasolnak rám, és még alattomosabban egészen véletlenül becsusszannak a számba, este 11-kor... nemleszennekjóvége... nemleszennekjóvége........ feszül a gatyám, ami karácson yelőtt tökéletesen simult rám!!! Mondom én, hogy nem lesz ennek jó vége!

Hmmmm pogácsa. Momentán megveszek egy jó kis sajtos pogácsáért. HOgy mik vannak???? Sosem kívántam még ennyire egy pogácsát. Chipset igen, na de az más, mert ugye én a chipskirálylány... de hogy pogácsát??? :D

No igen, cseberből vederbe. Elhagytam a katonámat az exrendőrömért. Majd az exrendőröm ugyanazt a forgatókönyvet eljátszotta velem, mint a tavasszal. Tehát most megint egyedül vagyok, mondjuk úgy, két szék közt a pad alá kiváló esetét produkáltam cirka 1 hónap alatt. Hurrá. De megszűnt a bizonytalanság és én megkönnyebbültem. Ez viszont jó.
Amúgy lehetne már végre, hogy egy épeszű normális férfiember akadjon az utamba??? Köszi! Hálás lennék....

Minél inkább válaszokat akarok, annál nagyobb a hallgatás. Nem bírom megérteni, miért így működnek a férfiak... vesszőparipám, de ha A, akkor legyen A vagy B, de nem C, és nincs kertelés. És igen, én jobbat érdemlek nála, naná. Befejeztem az exekkel, még egyszer nem lépek ugyanabba a vödör szarba, ez egészen biztos!

újra itt

Régen írtam már. Nem volt kedvem. Talán majd most ismét. Hogy ha egyetlen szóval kellene jellemezni az életemet a lelkivilágommal egyetemben, akkor nagyon egyszerűen úgy fogalmaznék, KÁOSZ. Így csupa nagy betűvel. És ha most nagyon ügyes lennék meg varázsló, akkor óriási nagy pacákat ejtenék a betűk közé, mert az valamiért nekem olyan, mintha a KÁOSZon belül is még nagyobb káosz lenne, csupa kisbetűvel.