Majd kimászok belőle

Szeretném megfogalmazni értelmesen, hogy hogy is állok én egyedül, ill. a Szakácsommal. (Ez is milyen érdekes, hogy még mindig az én Szakácsom, nem tudok erről leszokni.) Leginkább sehogy. Olyan se vele, se nélküle kapcsolatban vagyunk. Kapcsolat? Lehet ezt egyáltalán annak nevezni??? Hetente 2-szer, 3-szor szoktunk találkozni, minden nap beszélünk, de mintha távolodnánk egymástól. Aztán persze másnap már úgy érzem, hogy inkább közeledünk. Megkérdőjelezem a dolgokat, kétségbe vonom a döntéseket, aztán eltökélem magam, megerősítem, hogy jól döntöttem, de másnap ugyanúgy a nyakába borulok, mint régen. Hát, én nem is tudom, mit akarok igazán. Hogy lelkileg hogy vagyok? Nem tudom. Azt szoktam mondani annak, aki kérdezi, hogy egész jól. Egyre kevesebbet beszélek erről az egészről, nem véletlenül. Mert egyik nap még jól vagyok, másik nap meg nem. Ilyenkor alig várom, hogy jöjjön a következő nap, amikor megint jól leszek. Bebonylítottam az életem. Na majd kimászok belőle.