Biztosan velem van a gond, de én annyira rühellek várni. Ki nem állhatom... pláne, ha pasiról van szó. Mégis meddig várjak??? Azzal meg pláne nem tudok mit kezdeni, ha folyton kicsúszik a kezemből. A "nem tudom, lehet, majd beszélünk, nem ígérem, fáradt vagyok, fáj a fejem, pihenni szeretnék, még nem biztos, talán, de nem ígérem" szavaktól frászt kapok. Ki fogom tekerni a nyakát, ez egyszer biztos! Nem is tudom, hogy megéri ez nekem... csak legalább történne már valami! És nem csak emiatt vagyok zaklatott. Úgy minden összejött. A tegnapi jó kedvem ma már sehol sincs...