Felgyorsultak az események

Nagyon sok minden történt. Miután sikeresen dobtak, ami hozzáteszem, nagyon vacak érzés volt, kellett egy-két nap, hogy helyére tegyem a dolgokat a fejemben. Így még nem jártam, hogy kihasználjanak, aztán eldobjanak, mint egy rongyot. Igazából szerintem ennek így kellett történnie. Kaptam egy leckét, amit nagyon remélem, hogy megtanultam. Szerencsére következménye nem lett.
Aztán jött a lánybúcsú 2 hete, ami nagyon-nagyon jó volt. Tesómmal igazi brideguardok voltunk! :) Remélem, sikerült egy nagyon szép és emlékezetes estét adni a menyasszonynak! :) Másnap úgy döntöttem, ideje továbblépni. Regisztráltam egy társkeresőre. Sikerrel! Mert már másnap tele volt a postafiókom levelekkel. És akkor történt valami. Felfigyelt rám egy férfi, aki valamilyen érthetetlen okból nagyon vonzott. Egész nap beszélgettünk msn-en. El sem akartam szakadni a géptől, ittam minden egyes mondatát. Hétfő estére annyira összemelegedtünk a neten, hogy megengedtem neki, iwiwen rámkeressen. (Egészen addig álnéven beszélgettem vele.) És akkor valami hihetetlen dolog történt! Kiderült, hogy mi ismerjük egymást. 6 évvel ezelőtt egy nyaralás alkalmával volt egy forró nyári kalandunk egymással!!!! :) Csak épp az útjaink szépen elváltak, és azóta nem beszéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy hogy néz ki. Annyira hihetetlen volt, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy 6 év után újra egymáshoz vezettek útjaink. Azóta nagyon sokat változtunk mind a ketten, felnőtt ő is és én is. Azóta randizunk, ismerkedünk, már egy pár vagyunk. Nagy várakozással tekintek a kapcsolat elébe, nagyon szimpatikus nekem, talán már egy kicsit érzelmileg is kötődöm hozzá. Sem ő, sem én nem értjük, hogy hogy történhetett ez meg, szerintem ez nem volt véletlen, a sors akarta így! :) Lehet, hogy nekünk van még dolgunk egymással, csak várni kellett 6 évet, hogy mind a ketten felnőjünk. Nem tudom, mindenesetre nagyon jó érzés. Bízom benne, hogy sikerülni fog.