2009. december 2., szerda
Nem nagyon alszom. Sokszor felriadok. Ha lefekszem, sokáig nézem a plafont, vagy a szoba egy pontját. Nyugtalanul alszom, forgolódok, sokat álmodok. Mindenféle jár az agyamban. Ő, a kapcsolatunk, a munka, a családom, az elmúlt 2-3 hét. Nehéz összefoglalni, hogy mi történt. Tulajdonképpen magam sem igazán tudom. Nem ért villámcsapásként. A nyár óta húzódott ez már. Augusztus végén robbantottam a bombát. Az őt derült égből villámcsapásként érte. Én viszont úgy éreztem, megfulladok. Reméltem, hogy változnak a dolgok. Nem sikerült. Sok a miért. Még nem tudtam mindent a fejemben a helyére rakni. És bár minden nappal egy picit tisztább, még sok van hátra, hogy tisztán lássak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Szia Csigusz!
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, ismerem az érzést, én is akkor szünetettem be a blogomat, amikor végleg szétmentünk a férjemmel. Kb. fél év kellett, hogy talpraálljak, számtalan forgolódós, rémálmos, magányos éjszakám volt. Aztán jött a tavasz és ismét úgy éreztem, enyém a világ. A válás előtti napon elmentem kirándulni. Ott megismerkedtem egy fiúval, egy hónapra rá összeköltöztünk, egy évre rá, ezév májusában megkérte a kezem...:)
Tudom közhely, hogy minden vég egy új dolog kezdete, de saját bőrömön tapasztaltam, hogy így van. Persze ezt megelőzi a gyász borús korszaka, de hidd el, a fájdalomból is lehet erőt meríteni, meg kell élni, mert a ÉLET szoros velejárója. Ugyanúgy, mint a boldogság és a szerelem. Kaptál mégegy esélyt, hogy újra szerelmes lehess. Ha eljön az idő, élni fogsz vele. Addig pedig írd ki magadból a fájdalmat, oszd meg velünk, meglásd, csillapodni fog.
Üdv: ferika:)
Nahát ferika!!!! De jó, hogy újra hallok felőled! Örülök, h most már jól vagy. Kemény időszakon mehettél keresztül. Tudom, jön majd más, és még fiatal vagyok, előttem az élet. Értem én. Csak most még nagyon nehéz. :( Jó, h újra jelentkeztél!
S p o r t o l á s.
(Ha beleszólhatok.)
na remek, nini egy daito! :)
Megjegyzés küldése