Kértem a jó Istent, hogy mutassa meg, mi a helyes út. Ha ez az, akkor én most gyászolok. Nincs ezzel semmi baj. Első lépcső. De nagyon az alján vagyok még. Idő kell. Messze még a teteje. Most még fogalmam sincs, hogy fogom magam feljebb vonszolni. Előttem van még egy karácsony is. "Imádom", hogy az élet folyton vmilyen akadály elé állít. Világos az üzenet, tanulnom kell belőle. Értettem. Hibázni kell, hogy tanuljunk belőle. Vajon mennyit és hányszor kell az embernek hibáznia, hogy aztán boldog lehessen? Azon töröm a fejem, hol kellett volna felfigyelni. Hol volt az a pont a kapcsolatunkban, amikor lépni kellett volna, amikor még megoldható lett volna minden gond. Talán bennünk volt a hiba.