2009. december 26., szombat

Karácsony

Szokásos kajatúra, hosszú utazások, családlátogatás, és milliószor el kell mondani, szalma vagyok november óta, miért? (Jézus, hogy utálom azt a szót, hogy szalma....) Egyébként kaptam sok szép és csodálatos ajándékot. De ami a legszebb, nevelőapám végre megkérte szenteste az anyu kezét 18 év után!!!! Én leszek az anyu tanúja! :) :) :) Annyira örülök!!!!!
És a karácsonyfánk óriási és gyönyörű. Még sosem volt ekkora kövér szoknyás fánk. :) Igaz, az ára is szép kövér volt....
Egyébként lelkileg nem vagyok jól. 25-én nagyon kiborultam.Csak az volt a célom, hogy éljem túl az ünnepeket. Most hogy már vége, a szilvesztert kell túlélni. Azzal nem tudom, mi lesz. Szeretnék még vele együtt lenni szilveszterkor, nem tudom, hogy mennyire van rá esély. Illetve, nem is tudom, h akarom e ezt egyáltalán. Jelenleg a hátam közepére sem kívánom a szilveszter éjszakát. Úgy tűnik, hogy otthon leszek egyedül. Na ebbe még nem gondoltam bele, ez olyan keresztbe vagy hosszába vágom fel az ereimet dolog, na nem szó szerint értve. Azért én nem az a nő vagyok, aki vmi hülyeségre lenne képes vki miatt. Na nem, ezt soha. Ennyit senki sem ér meg. Egyszerűen arról van szó, h a hátam közepére sem kívánom a bulit, egyedül akarok lenni a gondolataimmal. Akivel pedig együtt tölteném azt az estét, az nem ér rá, az ország másik felében lesz, vagy elutazik vhová, vagy másokkal lesz. Hát ez van. Most valahogy nem érdekel. Csak épp az bánt, hogy most valahogy mindenkit ez érdekel napjába legalább 5-ször.... Lelki válság, vacakul vagyok. Gondolom, azzal nem árulok el nagy újdonságot, ha azt mondom, iszonyúan és fájdalmasan hiányzik....

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olyan másképp írsz... mintha egy teljesen más nő lennél, mint akit korábban olvastam. Ami nem baj:).
krikszi