Megy tovább

Az élet megy tovább. A Föld forog tovább, a nap minden reggel felkel, bár nem mindig látom a felhőktől. Azt hittem, hogy megáll minden. És nem. A villamos ugyanúgy jött másnap reggel, az emberek ugyanúgy siettek munkába, a pogácsa ugyanúgy illatozott a pékségben, az ellenőr ugyanolyan közönnyel nézett rám a metró aluljáróban. Sodort magával a tömeg, metróba be, metróból ki, mozgólépcsőn fel, ki az utcára. Minden ment tovább. Olyan hihetetlen, megfoghatatlan volt. Üvölteni tudtam volna, hogy "hé, mindenki, állj, nekem most fáj, nem mehet most tovább semmi sem úgy, mint régen, vagy tegnap". Nem üvöltöttem. Csendben ballagtam a munkahelyre.