Sikerült ideérnem így az ünnepek végére, de azért így utólag is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, elvégre is még kb 3 órán át karácsony van! :)
Az ünnep mozgalmas volt és lelkileg nehéz. Tulajdonképpen az egész a múlt hét szombattal indult. Kvázi betemette a hó a házat, ami azért is volt vicces, mert a szüntelen hólapátolás eredményeként isteni várfalakat emeltünk az udvarra. Szóval se ki, se be. Viszont hosszú évek óta először ismét ültem szánkón, és jól esett hanyatt dőlni a 30 cm-es hóban, és csudaszép angyalkákat gyártani kézzel-lábbal. Tudjátok, emlékeztek még hogy kell, ugye? :) Egyszerűen imádtam, ahogy sűrű, nagy pelyhekben esett, a lámpafényben gyönyörűen csillogtak a hókristályok. Már rég láttam ilyet. Na persze, bőszen reménykedtem, hogy karácsonyig megmarad. Hm, beleért a kezem a bilibe, olyan nincs, hogy fehér karácsony, mint ahogy azt a melléklet ábra is mutatja... Na szóval hólapátolás. Hiábavaló munka volt, mert mire ellapátoltam a teraszról a havat, fél óra múlva újra teljesen belepte. Majd épp, hogy megmelegedtem é száradtam odabent, a kandalló mellett, mert hogy ilyenünk is van ám, bezomány! Szóval megszáradtam és a tesómmal leléptünk egy házibuliba tökig érő hóban. Tudom én, mi sem vagyunk normálisak. Mi bulizni akartunk. Megtettük. Másnap a vonatközlekedés leállt, melynek köszönhetően órákon át próbáltam Pestre visszajutni. Naná, hogy az egyébként 1 órás, 70 km-es táv most cirka 3-4 órámba került.... a vonaton se világítás, se fűtés. Na már most, ha ezt összeadjuk a hólapátolással, és a mezítlábas házi bulival, akkor egy olyan szép egyenletet kapunk, aminek a vége holt biztos, hogy megfázás. Nem is akármilyen. Na és mikor? Naná, hogy ünnepek előtt!!!!Úgy hogy 21-én fájó torokkal, 2-szer akkorára dagadt fejjel, üveges tekintettel és bedugult orral indítottam a munkahelyemen. Ahonnan is hazaküldtek, mondván, ne fertőzzek le senkit, elég ha én vagyok lerobbanva. Ezt mondjuk megértem, csak épp baromi sok melóm lett volna...
Elkorcsolyáztam a dokihoz, mondván, jobb, ha megnézetem magam, mégse az ünnepek alatt kelljen velem az ügyeletre menni. Igaz, ő sem mondott semmi okosabbat. "Gratulálok, kedves, sikeresen gallyra vágta magát így az ünnepek előtt. Ne is reménykedjen, ebből szilveszterig nem fog kimászni! Úgy vélem, nátha, antibiotikumot nem kap, kúrálja magát C vitaminnal, orrcseppel, Neocitránnal, ha láza van, vegyen be lázcsillapítót, ha mégis rosszabbul lenne, az ügyeleten találkozunk. Boldog karácsonyt magácskának, és idén már ne menjen dolgozni!" Hát remek. Konkrétan levegőt nem kaptam ezután a kis szösszenet után, így hát fogtam magam, irány a gyógyszertár és be az ágyba. Vagyis helyette nekiálltam takarítani. Mert hogy mikor máskor takarítottam volna??? Késő estig dolgozom, erre máskor már nem jut idő. Úgy hogy megcsináltam a karácsonyi nagytakarítást, bevásároltam az ajándékokat (mert hogy azokkal is iszonyúan el voltam maradva), fát vettem, díszítettem, majd 23-án hazautaztam.Mondanom se kell, 24-én reggel már se életem, se halálom nem volt, úgy kipurcantam. Továbbra is beteg vagyok, napi cirka 100 db zsepi landol a kukában, benyeltem már egy kiló mézet, meg egy flaska lándzsás útifű szirupot, és még mindig köhögök, kvázi kiköpöm a tüdőm. Szilveszterig sem gyógyulok meg! Na igen a szilveszter, ez meg egy külön téma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése