Boldog vagyok

Eddigi életemet úgy éltem, hogy fogalmam sem volt róla, létezik ekkora boldogság. Fogalmam sem volt róla, hogy létezik első látásra szerelem, hogy lehet valakit ismeretlenül szeretni, feltétel nélkül elfogadni. M. úgy robbant be az életembe, mint egy tomboló vihar, jött, tarolt és győzött. Rabul ejtett és nem eresztett. A fellegekben jártam, minden gondolatom az övé volt.
Már több, mint egy éve, hogy egyedül vagyok, hogy nincs a Szakácsom nekem és én nem vagyok neki. Csupa nagybetűvel EGYEDÜL. Mert ugyan voltak mindig férfiak az elmúlt egy évben, akikkel egy-két hónapig bírtam, de igazán mindig egyedül voltam. Egyik sem volt az én testi-lelki társam, akit én annyira nagyon keresek. Senki. Volt egy tök jó szilveszterem a barátnőmmel, de éjfélkor azt hittem, belehalok a fájdalomba, hogy megint egy újabb év, és még mindig semmi. Egyre halványabbak az álmaim, mert nem jön össze. Annyira akarom, hogy talán ezért sem sikerül. Minden egyes halvány reménysugárnál felcsillan a szemem, megdobban a szívem, hogy talán majd most. Elrugaszkodom a földtől, szárnyalok az ég felé, aztán szép lassan megint zuhanni kezdek. A mosoly eltűnik az arcomról, mintha ott sem lett volna, a napsütést felhők takarják el, és én megint a földön találom magam, a valóság úgy zuhan rám, mint egy arculcsapás, fájón, ridegen, szívbe markolón. Minden egyes alkalommal ez történik, ugyanez a forgatókönyv. Szép, hízelgő szavak, én hiszek, naívan, felteszek mindent egy lapra, közben rettegek, de meg kell próbálnom. És akkor jön a valóság. Jó reggelt Csipkerózsika, ideje felébredned….
Annyira ki vagyok éhezve a szeretetre, hogy elhiszek bárkinek bármit, hogy bevállalok olyat is, amit nem kellene. Igen, rágörcsöltem erre a témára. Óriási hiba. Mert minden egyes alkalommal sérülök. Felépítettem magam köré egy kis falat, ami az utóbbi időben kártyavárként omlott le, mert gyenge volt, mint ahogy én is. A világ úgy látja, vidám és boldog vagyok, valójában tombolok belül, némán ordítok, és szüntelenül, hangtalanul, könnyek nélkül sírok. Egyik napot élem a másik után, és várok. Várok, hogy történjen végre valami.
És akkor jött M. Január óta fent vagyok az egyik netes társkeresőn. Randiztam, flörtölgettem, leveleztem, ismerkedtem. Könyvet írhatnék a sikertelen randikról, a hülyébbnél hülyébb pasasokról, akik eljöttek értem óriási Mercikkel és BMW-vel, kinyalva, öltönyben, de kiégve, megkeseredve, vagy épp csak a szexre hajtva. Már-már szórakoztatott, hogy mennyi hülyét hord a hátán a föld. Isten tudja, hány kávét vagy teát ittam meg kávézókban az elmúlt néhány hétben, hányszor írtam le, hogy ki vagyok, mit szeretek csinálni, és kit keresek.
És akkor egyszer csak jött Ő. Egyszerűen, tárgyilagosan, lehengerlően és őszintén. 3 hete ismerem, de egy örökkévalóságnak tűnik, mintha mindig is mellettem lett volna. Elvarázsolt a leveleivel, a gondolataival, a szavaival. Hamar eljött az első találkozásunk. Villámcsapás, így lehetne egyszerűen és érthetően megfogalmazni azt, amit akkor éltem át. Beközöntött az életembe az első látásra szerelem. Honnan is tudhattam voln, hogy ez ilyen csodálatos érzés... A mennyekben jártam. Aztán következett egy hét pokol. M. élete nem egyszerű, 30 éve alatt annyit élt és látott, mint 100 másik ember egy emberöltő alatt. Nem könnyű vele, az a hét nagyon nehéz volt. De dűlőre jutottunk. Egy hét alatt annyi energiát emésztett fel bennem a bizonytalanság, hogy elfáradtam és kiborultam. Megbeszéltük, azóta ismét enyém a boldogság. Lesznek még súrlódásaink, hiszen mind a ketten erős karakterek vagyunk, azonban egy valamiben egészen biztos vagyok, és még sosem éreztem így. Én ehhez az emberhez férjhez fogok menni és boldog leszek vele életem végéig. Nincsenek kétségeim, és ez hihetetlen. Történjék bármi, tudom, hogy ez így lesz! És ami a legszebb, ezt ő is tudja! :)

Homloküreg gyulladás szevasz.... hát most learatom a december óta tartó betegeskedés gyümölcsét. pfffffffff Orvosnál természetesen egyszer sem voltam, úgy hogy ma tárt karokkal várt a fül-orr-gégész. :( Antibiotikum, bioptron lámpa, aspirin, orrcsepp, inhalálás, c vitamin. És továbbra is dolgozom....

Hát a fogyókúra a másik dolog. Tök jól voltam karácsony előtt. Erre jöttek az ünnepek, és azóta...... nem bírom megállni, h ne egyek. Kezdenek szűkké válni a ruháim.... a gyönyörűszép ruháim!!!! Tényleg muszáj lesz elmenni mozogni! Már rélelődik az elhatározá egy ideje. Most épp a betegség szólt közbe, de ha meggyógyulok, beindulok, muszáj lesz. Addig meg vhogy megpróbálom betartani az este 6 utánnem eszünk szabályt, de nehéz lesz....

Én nem tudom, egyesek hogy gondolják,hogy első randin dvd-ézni fogunk nálam... ez hülye.... de, majd épp egy vadidegen férfit beengedek a lakásomba, akiről azt sem tudom, h ki fia borja. Inkább lefújtam a tegnap estét. Na de most komolyan, jöjjön már egy értelmes, épeszű férfi az utamba!!!!
Na meg a másik... néhány hete belebotlottam egy 42 éves pasasba. Rengeteg sebből vérzik a dolog, egyből mindjárt az életkora ugye... annyi minden van itt még, probléma probléma hátán, hogy egy életre is elég lenne, és nekem ez köszönöm, de nem kell. Én ezt nem vállalom fel. Életművészekből meg pláne nem kérek. Legutóbb már annyira idegesített, amikor találkoztunk, hogy alig vártam, h elmenjen. Szóval ennél biztosabb jel nem is kell, ki fogom rakni a szűrét. Csak az a bibi, hogy ő fülig szerelmes belém, és össze fogom törni a lelkét... és ezt nagyon nem szeretném, utálom, ha fájdalmat kell okoznom másnak. Viszont inkább most, mint majd később. Tudom én ezt nagyon jól.

Úgy alakult, hogy még mindig beteg vagyok... és természetesen egyetlen napot sem voltam itthon. Nem is tudom, szerintem lassan a munka hőse vagy a legnagyobb lúzer kategória fődíját is megnyerem.... a mostani állapotomat elnézve, február lesz, mire kimászok ebből a vacakból. pffffff

Szeretem az új évet azzal kezdeni, hogy akkora az orrom, mint egy bohócnak, és még piros is, a fülem be van dugulva, a százas papírzsepit naponta veszem és a meleg tea a fülemen jön ki...igen, szilveszter éjjel megfáztam. És most dolgozom... na ez a szívás!